A testvérek, mert Takanohana és Wakanohana - amellett, hogy mindketten Yokozunák - testvérek is

voltak, sőt még az édesapjuk is nagy bajnok volt és még egy ősük, így az utolsó Takanohana - úgy

tudom, hogy a 3.- ik volt közülük ebben a sorban és Wakanohana - ból is volt még egy a múltban.

 

Takanohana többszörös egyetemi és főiskolai sumo - bajnok volt fiatal korában (ez is marha - nagy

rangnak számít odakint) jellemző, hogy ezen az alapon nem is kellett végigküzdenie a Sandamme -

Makushita - ranglétrát, hanem - emlékeim szerint közvetlenül a Yuryo - ban kezdhetett és innen is

szinte azonnal, a legelső évek egyikében került fel rögtön a Makuchi osztályba, ahol néhány röpke

éven belül jutott el az Ozeki, majd a Yokozuna - rang - ig. Láttam néhány video - linkjét Sekiwake -

korából. Elképesztő volt, 95 kilósan olyan vékonynak tűnt, hogy kétszer kellett a Dokyu - ra ránézni,

hogy egyszer észrevedd.

 

Mindkettő nagy kedvencem volt, Takanohana valóban számomra talán az utolsó olyan volt, aki mind

küzdőszellemben, mind pedig technikailag is mindig a maximumot adta, akár a 233 kilós testtömegű

Akebono, akár pedig a 235 kilós testtömegű Musashimaru ellen (a maga 150 kilójával). Ifjabb testvére

Wakanohana, a maga 117 kg - os testtömegével igazi törpének számított az "óriás" - ok között, csakis

a technikai tudására hagyatkozhatott és Ő sem vetemedett sohasem olyanfajta aljasságokra, mint az

amit manapság még a Makuchi - ban is elég sokan adnak elő, az összecsapás előtti utolsó pillanatban

történő félre - ugrálásra (henka), illetve a "véres" küzdelem imitálására.

 

Ha pedig az általam felidézett Chionofuji mérkőzéseiből keveset, vagy tán egyet sem volt szerencséd

látni és szeretnél legalább ilyen módon megismerkedni sumo művészetével, készséggel linkelhetek

Neked jónéhányat. Ő a 80 - as évek igazi nagy bajnoka volt és a spotág mindmáig töretlenül tisztelt

legendás alakja. Sajnálatos módon éppen mostanában távozott az élők sorából egy másik legenda

után közvetlenül, aki Kitanoumi (24 - szeres Basho - tornagyőztes) volt, sokáig a Sumo - Szövetség

elnöke. Ő is a 80 - as évek nagy bajnoka volt és egészen halálaig a tornák többségének főbírója is.

 

Végül Asashoryu - ról a véleményem pár szóban : (Ő jött Akebono - Takanohana és Msashimaru után).

 

Maximálisan elismerem a képességeit, mind a fizikai és mentális adottságait. Technikailag is szinte

kifogástalannak láttam, bár amikor Hakuho jött, úgy érzem, hogy kettejük között a fiatalabbik javára

éppen technikai képességek - beli minimális különbség billentette el a mérleget végül Hakuho javára,

és késztette Asashoriyu - t visszavonulásra. Bár - emlékeim szerint, ahogy olvastam a "Youtube" - on

egyéb (fegyelmi) okok is közrejátszottak abban, hogy végül mind a Szövetség, mind pedig az Iskolája

is ezt a tanácsot adta neki. A küzdőszelleméről csak annyit, hogy egyáltalán nem véletlenül kapta a

"mongol dúvad" nick - nevet. Azt hiszem, Ő alapozta meg a mongol birkózás (ami a szabadfogásban

már régóta egy alapvető iskola) térnyerését és uralkodóvá - válását a mai, modern sumo - ban és az

eredmény látszik is minden versenyzői osztályban.

 

Bocs., amiatt, hogy ilyen sokat írtam és nyilván olyanokat, amelyeket Te éppen úgy vagy talán még úgyabbul ismersz.