Bejárta a világsajtót az a felvétel, melyen négy, meghökkentően rosszarcú néger egy fogyatékos fehér fiút kínoz és aláz meg, miközben olyanokat mondanak, hogy „Kibaszott Donald Trump”, és „Basszák meg a fehérek”. Hogy a feministák is örülhessenek, a négerek közül kettő nőnemű volt. (Ez a képüket megnézve nem teljesen egyértelmű, de ezt írta az újság) Egyébként az említett egyedek arcmása tökéletes illusztrációja lehet a boldogult Lombroso professzor sokat tagadott tételének, ami – némi egyszerűsítéssel – azt mondja, hogy már pofáról látszik, hogy ki bűnöző.

Nem a mi korunkban játszódna az egész tanulságos eseménysor, ha a Facebookon élőben nem lehetett volna követni, már persze annak, akinek kedve van az ilyesmi követéséhez. Az emberekben ugyanis sajátos benső kényszer munkál arra nézve, hogy ne csak úgy, magukban legyenek állatok, hanem ezt megmutassák a többieknek is. Feltételezve azt, hogy ezért majd szeretni fogják őket. Elvégre társas lények, igénylik a buzdítást.

Az amerikai és világsajtó – nem meglepő módon – bagatellizálni igyekezett az ügyet és különösen azt igyekezett elsumákolni, hogy az elkövetők „rasszista” indítékból tették amit tettek. Az eset kapcsán talán érdekes lehet elmélkedni azon, hogy mi a fenét is jelent az oly sokszor hallott „rasszista indíték” szakkifejezés.

Mert igen gyakran értesülünk mostanában a haladás erőitől arról, hogy ez vagy az rasszista, kirekesztő és így tovább. Többnyire akkor hallunk ilyet ha úgy vélik, valaki rosszízű megjegyzést tett valamely etnikai csoportra.

A RASSZISTÁVÁ AVATÁSNAK PERSZE SZERTARTÁSA VAN.

Mindenek előtt szükséges, hogy az illetőt már az inkriminált kijelentése előtt is gyűlöljük. Akit szeretünk, az ugyanis nem lehet rasszista, egész egyszerűen azért, mert mi szeretjük és mi nem tudunk tévedni. Adva van tehát valaki, akit amúgy is utálunk. Utáljuk, mert orbánista, putyinista, trumpista, vagy csak elvette az uzsonnánkat az általánosban. Ő pedig – őszinte örömünkre – mond valamit a négerekre, cigányokra, arabokra, pirézekre. Ekkor mutatóujjunkat mereven rászegezzük, szúrósan nézünk és kijelentjük: rasszista! Ezzel az illetőnek a haladás berkeiben vége, sokkal rosszabbul járt, mintha mondjuk leprás lenne. Abból ki lehet gyógyulni, a rasszizmusból azonban, a libsi vélekedés szerint, soha.

Illetve most zajlik egy izgalmas tudományos kísérlet, mely tán reményt ad a rasszistáknak is a maradéktalan gyógyulásra. Ezt a csodás javulást eddig kizárólag Vona pártlélek esetében figyelhetjük meg és a gyógyulás  mértéke – tudományosan még nem bizonyított módon – de összefüggésben áll a szavazatszámmal, mely szükséges lehet Orbánbasi megbuktatásához. Az még nem nyilvánvaló, hogy miféle, ki nem fejtett logikai összefüggés van a szavazatszám és rasszista megítélés között. De – gondolom – már dolgoznak rajta, hogy megnyugtatóan bemutassák.

EGY VILÁG VÁRJA LÉLEGZETVISSZAFOJTVA AZ EREDMÉNYT. HA VONÁNAK SIKERÜL, AKKOR BÁRKINEK SIKERÜLHET.

http://aristo.pestisracok.hu/rasszistak-vagy-amit-akartok/