Soros Györgynek annyi alapítványa és intézete van, amennyit szeretne, és ha szeretne még egyet, hát létrehozza. Aztán jobb híján Juhász Péterekkel, Gulyás Mártonokkal és Vajda Zoltánokkal tölti meg, sok vidámságot okozva a kormányoldalon. És ez még semmi ahhoz képest, ami odahaza, Amerikában várt rá. Hiába tett bele akkora vagyont a Clinton klánba, amekkorából talán még Semjén Zsoltot is megvehetné komornyiknak, annyi eredményt ért el vele, hogy nézegetheti az ünnepi kivilágítású, boldog Trump-falloszt New Yorkban.

Könnyen el tudjuk képzelni, amint a titkos főhadiszállása mélyén úgy dühöng az öreg, ahogy Hitler a bunkerében, mert nem teljesítik a parancsait, és azt üvölti, hogy neki is likvidálnia kellett volna a tábornokait. Őszintén szólva kicsit meg is értjük. Az élet rettenetesen igazságtalan, amikor az emberiség iránti szeretetet mélyen a szívében hordozó filantróp élete nyolcvan fölött fut zátonyra. Ez mégsem olyan, mint huszonévesen újrakezdeni.