Idézet a válaszodból:

"Én elfogadom, csak megvan róla a véleményem. Egy sátáni alak a te teológusod. De másban nem hivatkozol rá, tehát hozod a formádat, csak annyiban fogadod el, amennyiben a fasizmus ügyét előmozdítja."

Vedd észre, hogy ez nem elfogadás, hanem gyűlölködés.

Az elfogadás azt jelenti, hogy önmagammal egyenértékűnek, egyenrangúnak tartom még, ha nem is értek vele egyet. Az általa mondottakat nem istentelennek tartom, és/vagy eleve elvetem, hanem megfontolom, s amivel egyetértek beépítem saját gondolatvilágomba. Ez a személyes fejlődés alapja. Enélkül bezárod magad egy elefántcsont toronyba, s mindent és mindenkit kirekesztesz önmagadon kívül.

Miután nincs két egyformán gondolkodó ember, így mindenkit istentelennek, fasisztának, stb. fogsz bélyegezni.

Jézusnak van egy idevágó gondolata:

Tamás a versengő könyve:

„Nos, mivel ikertestvéremnek mondanak és igaz társnak, vizsgáld meg önmagad és ismerd meg, ki vagy valójában, azt, ahogyan élsz, és azt, hogyan válsz valakivé. (…)

Aki pedig nem ismeri önmagát, nem tud semmit, aki viszont ismeri önmagát egyúttal elért valamennyit a mindenek mélységének tudásából.”