Ma dél körül rászántam magam, hogy ellátogatok a Vörösmarty téri kirakodóvásárra. Előtte még benéztem a Skála piacra is, ott is volt pár csinos bódé, mindenfélét árultak benne. Vettem tíz deka pekándiót, amiről nem tudom mi, viszont igen tetszetős a külseje. Aztán jöhetett a vásár.

Kissé csalódott vagyok. Lehet, hogy csak képzelődöm, de úgy láttam, hogy viszonylag kevés az árus és sok az olyan bódé, ahol enni-inni adnak a jónépnek. Amikor láttam, hogy egy lángosért ezer forintot kérnek, valami olyasmit rebegtem, hogy kedvezőtlen az ár-érték viszony, csak kissé spontánabbul fogalmaztam.

Azt azért el kell ismernem, hogy a kiállított holmik jó része csinos és ízléses volt, öröm rájuk nézni. Találtam is ajándékozni valót, meg is vettem, remélem, annak is tetszeni fog, akinek szántam.

A legjobban a kiállított papíráruk tetszettek, noteszek, naptárak, csinos pergamentekercsek, pontosabban pergamen kinézetelű papír. Kapható volt továbbá csöpp üvegekben tinta, mártogatós toll miniatűr kivitelben, pecsétnyomó és pecsétviasz is. Amikor megláttam, hogy a „klasszikus” mártogatós toll mibe kerül, felszisszentem. Viszont igaz, senkinek nem kötelező megvenni!

Mindezen fenntartásaim ellenére remekül éreztem magam, és nem bántam meg, hogy ottjártam.