Igen, talán érdemes lenne újraolvasni a Pál utcaiakat, mert az általad írt szívszorító jelenetre nem is emlékszem, valószínűleg annyira túl akartam lenni a könyvön,hogy figyelmetlenül olvastam. Manapság egy hasonló jelenet egy könyvben biztosan megráz, talán azért is, mert mai világunkban is vannak hasonló tragikus dolgok.

Az újraolvasásokkal úgy vagyok,hogy van néhány könyv, amit bármikor szívesen, de ha egyszer valami nem tetszett, nehezen veszem rá magam,hogy időt szakítsak újra rá, hisz annyi új és jó olvasnivaló jelenik meg. Pedig én is érzem,hogy ahogyan változom (helyesebben : öregszem), lehet,hogy másképp ítélnél meg műveket.

Ma megyek kultúrázni, ha annak lehet nevezni, hogy unokatestvéremékkel a karácsonyi kivilágított belvárost és a karácsonyi vásárt járjuk majd be, forralt bor ígéretével, ez utóbbira vágyom talán jobban :) Egyedül eszembe se jutna menni,de mivel szívesen találkozom kedves rokonokkal, rávettem magam. Úgy néz ki, a hülye szél is elült már, úgyhogy semmi akadálya a sétának, majd jól felöltözöm.