A teflonnak egyetlen előnye van a konyhában – a többi tulajdonsága csak alkalmassá teszi a konyhai edények belső felületének burkolására.

A felületi leválasztó (jó siklási, tapadásgátló) képessége, de keménysége (anyagszerkezete) egyben a gyengéje is; könnyen karcolható (a szemmel látható mérettartomány alatt pláne:-)), nem kifejezetten kopás, azaz időtálló.

 

Öntöttvas, hőálló üveg, kő (kőagyag és más kerámiák), szénacél, alumínium, ezek mind, legalább annyira megfelelő anyagok – akár serpenyőnek is –, mint az akárhány rétegben teflonnal futtatott edények.

A nem teflon (műanyag) bevonatú serpenyők sikeres használatának két fő kritériumát ismerem:

- a relatív alacsony hőterhelést elviselő (mindenféle vicik-vacak) növényi étolaj használatának mellőzése (az olívaolajat amúgy se hevítjük) : helyette ott a teavajból könnyedén előállítható vajzsír, a ghee, vagy (és itt kérek elnézést minden 50 kilónál önszántából könnyebb hölgytől) az állati zsír (ami, bizony hogy egészséges!:-))

- az alapanyagoknak megfelelő hőfok beállítása, a sütési idő betartása: amivel összefüggésben, megint csak az elegendő mennyiségű, megfelelő hőfokot álló zsiradék használata jut eszembe, amin (nem amiben) hús vagy más sül (nem rotyog, pangva ázik) és nem is a zsírtalan, a teflonnál durvább felületű, túlforrósított serpenyőre/edényre ragadva kokszosodik – mármint az étkezésre szánt alapanyag.

De ha még pácoljuk is azt a húst… vagy mindegy, itt senki nem éhes?

Nem akkora történet serpenyőben sütni – legyen az bármilyen, arra alkalmas (nem mérgező) anyagból. Három dolog kell hozzá.

Serpenyő, jóféle és elegendő (hőstabil, rétegzáró) közvetítő anyag, ez volna a zsiradék, és amit meg akarunk sütni - enni.:-)

Abba is hagyom, mert mindjárt előveszek egy serpenyőt, felhevítem... ahhoz pedig már elég késő van.