a többség uralkodik. Korábban a „hallgatag többségről” volt szó, melyet a politikai elit (demokratikus eszközökkel) kordában tartott. Ma „hangos többség” vesz körül – a vox populi ellen a nyilvános térben fellépni demokráciát tagadó gesztus lenne. Titokban megfúrni őket szemét manipulációnak számítana. Ráadásul a bunkó többség magát a kormányzó elitet támadja, akárhogy hívják, elitnek vagy establishmentnek, kormánynak vagy Washingtonnak, Brüsszelnek. A képviseleti elv abban a pillanatban szűnik meg, ahogy a bunkó többség eléri az 51 százalékot.
(Már megint túlzásokba esek) Lehet, hogy itt csapom a hisztit, és ez az egész elitista képzelgés, hiszen a bunkószféra is csak puszta része a demokratikus sokféleségnek. De Trump váratlan – villámcsapásként érkezett – győzelme mutatja, hogy e jelenségleírás nem hiszti. Sőt lehet, hogy Trump példája követhető, azaz folytatódik a politikai földrengés: ha Merkel bukik, ha Hollande-ot elsöprik a sztrájkok – akkor a bunkók félelmetes tényezőként igazolják magukat, menetelésük megállíthatatlan. A Brexitet már bőven, Trumpot tán pár hónap múltán lehet felejteni, de a bennük parázsló gyúanyag tovább izzik a következő válságig.
