beindult a teljes szelsojobb es Putyini propagandista uzem!
megint pofára fog esni mint Isten áldja Bush ajnározó cikkével! :-)))
- Lovas István 2000-ben az USA elnökről
A magyar szélsőjobbnak köszönhetően mostantól fogva tehát Amerikát egy buta ember vezeti. Aki azt hiszi, hogy a Vasárnapi Újság meghibbant, álljon meg egy pillanatra. Hátha kiderül, nem mi hibbantunk meg.
"Bush szerencsénkre izolacionistább lesz elődjénél. Nem akarja, hogy ? mint mondani szokás ? Amerika a világ csendőre legyen. Csak a fontos kérdésekre akar majd koncentrálni. Mint az amerikai-orosz és az amerikai-kínai viszonyra. A világ többi részét pedig békén hagyja. Hiszen az országok felnőttek, nem szorulnak gyámságra. Mindaddig nyilvánvalóan, ameddig nem forog kockán amerikai nemzeti érdek. Magyarán: bennünket békén hagynak. Valóban: egy ilyen elnököt vizionált magának a magyar szélsőjobb, hogy a Magyar Hírlap szavaival éljünk. És ha már itt tartunk: a magyar jobboldal jól emlékszik arra, hogy annak a konzervatív republikánus Ronald Reagannek köszönheti a kommunista tábor eltűnését, akit itt nálunk a sajtó ? akár mint Orbán Viktort ma - csípőből tüzelőnek, cowboynak és harmadrendű színésznek nevezett. Aki nélkül ma ebben a rádióban nem lehetne egy konzervatív republikánus elnök győzelmét ünnepelni. George Walker Bushét, akit egy jó magyar szélsőjobboldali szokás szerint hadd köszöntsünk így: Isten áldja elnök úr! Örülünk győzelmének."
Majd egy évvel korábban a rossz emlékű Bush amerikai elnök még az izraeli törvényhozásban aratott viharos tetszést a házigazdákat erősítő szónoklatával. Az egyetemi aula széksoraiba Barack Obama saját kérésére beengedték Hoszni Mubarak egyiptomi diktátor legkeményebb ellenfeleit, a Muzulmán Testvériség tagjait. Velük néhány hónapja sem Bush, sem külügyminisztere, Condoleezza Rice szóba sem állt.
„Trump elnöksége egy korszak kezdete és a lehetőségeknek a Reagan elnök távozása óta nem látott tárházát nyithatja meg. A hadiipari lobbisták étvágyának kielégítésére minden mögött ellenséges cselszövést, összeesküvést és agressziót (tíz éven át Iránét, most Oroszországét) üvöltő politika helyett minden bizonnyal visszatér a »splendid isolation« , azaz a fényes elszigeteltség szinte elfeledett korszaka, amelyben Kína és Oroszország nem háborúra fenekedő, rakétákkal legyőzendő szörnyetegekként, hanem hasznos kereskedelmi partnerekként jelenik meg. És olyan korszak indul meg, amelytől joggal rettegnek az amerikai demokráciaexport ürügye alatt indított legvéresebb agressziónak is tapsoló transzatlantisták és egyéb háborús uszítók.
Igen: hadd hűtsük le itt a TTIP-imádók hevületét is: az ilyen megállapodások ellen kikelt új elnök alatt nem lesz EU–Egyesült Államok szabadkereskedelmi megállapodás. Mint ahogyan a CETA-t, az EU–Kanada szabadkereskedelmi szerződést sem fogják ratifikálni a még jobban felbátorodott vallonok és a hozzájuk csatlakozó, a multik túluralmát ellenző kormányok, a Trump elnökké választása hatására felerősödő népi tiltakozás nyomán.
