És még úgy is beszélnek velük sok helyen a főnökeik, mint a kapcájukkal. Nem olyan régen lázadtak valamelyik vidéki kórházban, hogy akkor inkább mind elmennek, ha ezt a pártember-osztályvezetőt nem rakják máshová. 

De ez nem csak ott jellemző. A feleségen iskolájába járnak szakmunkásképzősök is. A legtöbben a legszarabb körülmények közt dolgoznak szarért-hugyér és még naponta tízszer el is küldik őket az anyjukba a szó valódi értelmében. Tényleg nem azért mondom, de kivétel inkább csak nyugati tulajdonú cégeknél van és egy-két magyarnál. Ott korrektül bánnak velük, anyagilag (kifizetik a túlórákat például) és emberileg is. 

Ez is biztosan nagy baj, annyi kimenőtől is itthon maradttól hallom. Szar a fizu és még kutyába se veszik őket. Talán, ha nem így bánnának velük, sokan mégis itthon maradnának.