pedig de ;) 

Gielen jobban együtt van a zenekarral, egységesebb a narratíva, tök máshogy értelmezi a dinamikát, sokkal elasztikusabb, gördülékenyebb, és játékosabban kezeli a darabot, mint maga a szerző...

Sztravinszkíjtől tart a zenekar, mechanikusan végrehajtják az utasításait, vérprofik a maguk nemében, precízen és kiválóan jelenítik meg a mű szerkezetét, ám kicsit statikus marad, nem mozdul meg, minden a helyén van, monumentális, mégis rideg és érdektelen időnként. Hiába kezdem el hallgatni, unom, és mindig visszakattintok Gielenre... ;) Arról meg ne is beszéljünk, hogy jobban is szól, pedig 2004-ben vették fel, tuti, hogy digit...