Sík Sándor

Áldott, aki előre néz

Agg szót beszélek, megtanuld: 
Ha még oly szép is volt a múlt, 
S az emlék édes, mint a méz, 
Vissza ne nézz!

Ha még úgy el is kérgedett 
Az eke szarván két kezed, 
Ki hátrafordul, rég tudod, 
Az átkozott.

Áldott, aki előre néz. 
Szellő szemedbe fütyörész, 
Forró a föld, piros a menny: 
Előre menj!

Míg a jövendőnek birod 
Szögezni márvány homlokod, 
Nincs addig darvadozni mért, 
Mi jön, ne kérdd.

Régi bölcsesség: ami vár, 
Réges-régen megírva már 
Szíved piros redőiben, - 
De nem pihen.

A rejtelmes redők alatt 
Izzik az Élő Gondolat, 
Amely öröktől örökig 
Munkálkodik.

Eredj és tárt szívvel fogadd, 
Amit diktál a pillanat. 
Cselekedd, ami rajtad áll. 
Nincsen halál.