Nálam a zajos erjedés vége általában nem a teljes kierjedést jelenti, olyankor még van valamekkora cukortartalom, így nem bolygatom, a CO2 párna megvédi, az utóerjedéssel végbe tud menni teljesen a folyamat. Innentől kóstolgatni kell, és amikor már nem érzed a cukrot, akkor  valószínűleg vége a forrásnak, de még ilyenkor is az adott tételtől függ, milyen technológiát követ az ember, hiszen más a helyzet egy ülepített/nyálkázott must esetében, ahol tovább rajta lehet tartani a seprőn az anyagot, és más a helyzet, ha nem volt ülepítés az elején, hiszen akkor mihamarabb el kell választani a durva seprőtől. Az is kérdés, hogy az erjesztőtartályt fel tudod-e teljesen tölteni, hogy ne oxidálódjon, vagy át kell tenned kisebb tárolóba. Aztán ha almasavbontást szeretnél, akkor nem kénezed le rögtön (ha elég meleg van hozzá, elindul vagy beindítod), ha eleve alacsony a sava, akkor pedig le kell kénezni. Szóval elég szerteágazó a dolog, de a lényeg, hogy zajos erjedés után már nagyon kell figyelni rá, ne legyen már darabban, ne szökjön el a co2, mert akkor oxidálódik, és sokáig nem szabad kén nélkül tartani, de a finom seprőn, teli edénnyel pár hétig hagyni lehet (persze megfelelő alkoholtartalom és jó ph is szükségeltetik),Általában 10-20g/hl megfelelő, (vörös-fehér), aztán később rá kell mérni és pótolni, mert van, ami többet eszik meg, van, ami kevesebbet.