A fagylefolyás , avagy az inverzó egy aspektusa nagyon fontos. Lokálisan azt kell hogy mondjam, hogy felülről lefelé hatoló mélységei vannak - ez is fordított, mint az inverzió maga. Én egy nagyon kritikus helyen lakom, Szirmabesenyőben a Sajó völgyében a Sajógát külső mély oldalán belül a falu végén a Sajó szempontjából. Itt az inverzió fejjel lefelé működik a számomra kritikus helyzetekben. A legmélyebb pont a gáton belül van a Sajó igazi völgyében. Ettől a borzalomtól engem maga a Sajó gát véd meg. De én is nagyon mélyen vagyok. Mégis magasabban , mint a miskolci repülőtér és így a reptér felé a tavak irányában a gát védelmében van egy pici fagylefolyásom. Ennek az eredménye az az inverzív inverziós helyzet (és itt a fagyot nem mint fagylefolyást, hanem sugárzást avagy tükröződést kell érteni), hogy nálam a fagy kritikus helyzetekben felülről lefelé mérgez és öl, ezért 5 méter magas például a kései végzetfám , mert mindig csak a teteje fagy el és a töve sohasem és ugyanezért csak egy egyszer virított még az idestova 10 éves császárfám, de pont ugyanezért hajszolom felfelé a smaragd avagy oxyfámat. A gát alatt lévő diófámnak is ezért fagyott el egyszer a teteje és ezért nincs máig semmi baja az öt méter magas selyemakácomnak. Ezért nem volt első termésem idén a fügéimen ( a múlt télen egy hajnalra virradóra -13,5°C volt a reptér lapályán) és semmi baja a kivijeimnek és hurmáimnak. Ha a fagy durvább akkor nincs mentség , gyászolunk és sírunk. Ha a fagy ettől enyhébb , akkor kiröhögöm az egészet.