Az Olvasás Éjszakájára csak nehezen tudtam megszerezni a programot. Viszont sikerült, és ez a lényeg! Figyelmes tanulmányozás után az tűnt a legegyszerűbbnek, ha ki sem mozdulok az Alexandrából.

Az első a Rómaiak Pannóniában, érdeklődve hallgattam, főleg a világtörténelmi összefüggések miatt. Elvégre Pannónia akkoriban a Római Birodalom része volt, és mint ilyen, elég aktívan vett részt a világ kereskedelmében, például itt vezetett a Borostyánút.

A következő szereplő Szöllősi Mátyás volt, aki bemutatta a fényképeit. Jó képek voltak, de elég nyomasztóak. Általában idős embereket ábrázolt, férfiakat-nőket egyaránt, és meglepett, milyen karakterisztikus arcok voltak, egy egész élet volt rájuk írva. Aztán felolvasott egy novellát, pontosabban ebből pár oldalt, az sem volt éppenséggel hurráoptimista.

A következő előadó visszamondta a szereplést, ezért aztán volt időm arra, hogy a mellettem lévő széken fekvő újságot tanulmányozzam. Ebben örömmel olvastam, hogy a világirodalom legszimpatikusabb férfi hőse Mr. Darcy, legalábbis a nők szerint. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem. Ez viszont csak azért lehetséges, mert nem ismerték a saját kedvencemet, Adorján Manassét! Örömmel fedeztem fel egy részletet az új Vámos Miklós könyvből, a Hattyúk dalából. Rögtön neki is álltam ezt olvasni, és mondhatom, nem ezt vártam, Két oldal részlet volt, és ebben a szövegben sem nagybetűk, sem írásjelek sem voltak. Szörnyen bosszantott, bár később magyarázatot kaptam rá.

Aztán befutott Vámos Miklós, addigra megtelt a terem, ami nem túl meglepő. Az előadó jól felkészült és szellemes volt, erre számítottam is. A könyv iránt azonban erős fenntartásaim vannak, később talán kiderül, miért is.

Vámos Miklós elmondta, hogy az a kitűnő és merőben eredeti ötlete támadt, hogy Jézusról ír egy regényt. Ehhez nagyszámú könyvet olvasott végig, az egyik megnyerte a tetszését, bár lehet, hogy csak a fantáziáját indította be. A jeles mű szerint Jézust levették a keresztről, magához térítették, a két lator közül pedig Júdás volt az egyik. Aztán Jézus elutazott, újranősült, aztán ebből a házasságból lett két gyereke. Mindezt a jeles szerzőnő a Holt-tengeri tekercsek alapján írta meg. Ennek hallatán részint nosztalgiával gondoltam a da Vinci-kódra..

Szerencsére Vámosnak volt annyi esze, hogy megkérdezze Komoróczi Gézát, mi a véleménye. Szerinte a tekercsekből az égadta egy világon minden kiolvasható, mert annyira töredékes, hogy nem sok fantáziával akár az Iliász is összerakható belőle. Ezek után érthető módon Vámos Miklós lemondott a témáról. Viszont a Yale egyetemen járva felfedezte, hogy van egy csodás könyvtáruk, amiben sok érdekes és értékes könyvet és kéziratot őriznek, például a Gutenberg-biblia egyik példányát. Aki ezt – vagy más fontos kéziratot – tanulmányozni akarja, az olyan ruhát vesz fel, ami egy sebészeti műtőbe illene, beleértve a cipőt és a maszkot is. Kézzel nem lapozható a könyv, csak a könyvtári segédek forgathatják, illetve van egy lapozógép. Mióta ezt hallottam, egyfolytában nagyon szeretném megnézni ezt a helyet, bár annyi bátorságom nem lenne, hogy belelapozzak egy ötszáz éves könyvbe. Nos, az író beszélgetni kezdett egy segédkönyvtárossal, és ő megkérdezte, milyen nemzetiségű. Miután elmondta, hogy magyar, a lány figyelmébe ajánlotta a Woynich-kéziratot, ami Rudolf császár tulajdonában volt. Hála a két évvel ezelőtti megvett könyvnek, erről már olvastam. Elég annyi, hogy olyan titkosírással megírt könyv, amit azóta sem sikerült megfejteni. Ez adta az ötletet: Mi lenne, ha nálunk is lenne egy kétezer éves kézirat, amit nem tudnak elolvasni. A jelentől indult el visszafelé, próbálta rekonstruálni az akkor beszélt nyelvet, bár csak annyira, hogy most is érthető legyen. Aztán már nem papírra vagy pergamenre írtak, hanem fára, illetve kőbe véstek.

Az ötlet érdekes, de a történet másból sem áll, mint abból, hogy a magyarok milyen vérszomja,s zsákmányt ejtő, romboló népség. Ba, ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy hiába kapható máris a könyv, ezt nem veszem meg, talán el sem olvasom. Elvégre ha a magyarokat kell szidni, a szomszédaink sokkal jobban értenek hozzá, nagyobb a gyakorlatuk. Persze az én ellenszenvemtől függetlenül a regény még jó is lehet.

A hallottakat emésztgettem egy darabig, de aztán azt mondtam magamban, hogy elég volt a mai napra, és hazaindultam.