Voltam ezen az író-olvasó találkozón. Maga a találkozó tetszett,  igen érdekes volt számomra, hogy Szabó T Anna egész másként szavalta a saját verseit, mint ahogy én azt magamban elgondoltam :-) 

Viszont még rossz szájízzel jöttem el, a következők miatt:  magammal vittem a Verslavina kötetemet, melyet szerettem volna dedikáltatni Vele. (Eleve dedikált példányt vettem, így számomra különösen érdekes lett volna a dupla dedikálás.) Volt is rá lehetőség a végén. Viszont egy idősebb hölgy, - akinek egyébként a székén volt az az vers, amivel a költő egy kötetét lehetett megnyerni, - letelepedett dedikáltatni, és nem csak azt az egy könyvet, hanem valahonnan előkerült még vagy négy, amiket tűnődve lapozgatott, - mintha akkor látta volna a köteteket először,- és ennek meg annak meg amannak a családtagjának dedikáltatott. És közben mesélte hogy a menye már a mittudoménhányadik unokáját várja, meg hasonlók.  Na, én ezt kb 5 percig bírtam, és otthagytam az egészet.  És megmondom őszintén, az is megfordult a fejemben, hogy "irányított sorsolás" volt, nem volt véletlen, hogy ő ült azon a bizonyos "nyerő" széken :-(