Másnap indultunk vissza Lisszabonba. Reggel, amikor felkeltünk láttuk, hogy nagyon borús az idő, és tényleg hidegebb volt, mint az előző napokon. Ahogy haladtunk az autópályán délnek egyre jobban sütött a nap, és bár terveztük, hogy még megállunk, és megnézzük Coimbrát, nem álltunk meg . Gyakorlatilag délig kellett volna leadni a kocsit, de 5 óra is elmúlt, amikor az autókölcsönzőbe értünk. Előtte már a szállodában letettük a cuccainkat. A kölcsönző felszámolt egy plusz napot, és teljesen jogosan.

Másnap átmentünk halat enni a folyó túlsó oldalára, Cacilhasba, utolsó délelőttünkön megnéztük az Ocenariót, és Lisszabon ezen részét, ami új építésű és  kis túlzással olyan modern, mintha az ember New Yorkban lenne. Végig sétáltunk a napsütésben az óceán partján, és megállapítottuk, hogy épp ideje hazamenni, mert nagyon fáradtak elfáradtunk.

Nagyon finomakat ettünk. Általában napközben, mert este annyira fáradtak voltunk, hogy Lisszabonban csak egy közeli, amerikai hamburgereshez volt erőnk, aztán felfedeztünk, hogy onnan nem messze van egy halas vendéglő. Miután imádunk mindent ami hal, rák, kagyló, tintahal és polip, de szeretjük a bárányt is, meg a jó marhahúst, nem volt nehéz jókat ennünk. Finom volt a tőkehaluk, bár a reszelt krumplival kevert tőkehal nem lett a kedvencünk. Napközben sokszor ettünk levest. Minden büfének és vendéglőnek van napi levese. Nagyon finom a sárgarépa és krumpli krémlevesük, a citromos, korianderes tőkehal levesük és a kagylólevesük se kutya.

Ketten kompletten 15 és 45 EUR között tudtunk enni. Napközben csak vizet ittunk, este ittunk bort is.

Amikor saját magunkat láttuk el Portóban megdöbbentem, hogy a szupermarketekben milyen jó árak vannak. Este 7 előtt sose értünk haza, utána már nemigen volt erőnk elmenni, ezért többször is vettünk pizzát, amit csak sütőbe kellett berakni és isteni volt. Kettőnknek 1,98 EUR volt az ára, de persze tudom, hogy azért ehhez konyha kell. A legfinomabb sonkából 15 dkg 1,50 EUR volt. A sajtokból is találtunk akciósokat, a borok- függetlenül attól, hogy fehérek, vagy vörösek voltak- 1-4 eur volt üvegjük, és egytől egyik nagyon finomak.

Portóban lett egy kedvenc kajánk, a  francesinha. Senki se hagyja ki, mert nagyon finom!