> Én eddig jobbára multipont vagy multipont+track próbanyákokra épitkeztem, pont ugyanazokkal a kínokkal, amiket Vargham írt (csupaszítás, hossz stb.).

A csupaszítás / hossz problémára nagyon jó megoldás amit mutattam. Legutóbb egy CRT monitorból bontottam egy fél életre elég zománcozott huzalt.

> Mondjuk sokszor bevált az alkatrészláb-hajlítgatós módszer is.

Nekem nem. rengeteget kell ónozni a hiányzó részeken, aztán ha változtatni kell, akkor szinte lehetetlen. És általában azért prototípus valami, hogy változtassunk rajta. A zománcozott huzalt könnyű leforrasztani, és más nyomvonalra másikat rakni.

Nálunk a hardveres srác nyákot mar magának, aztán ahogy növekszik a projekt hozzádob pár modult lyukpanelen, aztán mikor nagyjából működik, akkor újratervezi, és legyártat 5-10 darabot. Ekkor kapunk belőle mi, szoftverfejlesztők. Ilyen stádiumban szokott még rengeteg változás lenni, ezeket sokszor magam forrasztom hozzá.

Tetszik, hogy kézzel fogható dolgokat is csinálhatok, nem csak szoftvert. :-)