Szóval szerintem nem a szaktudás különbözteti meg a keleti és a nyugati szakmunkást. Ami az építőipart érint, mindenütt csapnivaló. Ráadásul, ha legondolkodtok, iskolatársaitok közül ki ment pl. kőművesnek. A hozzáállás különbözik. De nem a szakmunkás hozzáállása, hanem a főnökéé. Az egyik festő ismerősöm (se jobb, se rosszabb az átlagnál, de két évet dolgozott kint hivatalosan) mesélte a múlkor a németországi élményeit. Egy kórházban dolgoztak egy felújításon. Valami falból kiálló tartóvasakat kellet 2 méter magasan ledrótkefézni festés elött. Egy darab vas lepucolására volt x óra. Szerinte szerint a vasdarabra elég lett volna kb. 10 perc, de nem jöhetett le a létráról, mert ha meglátják lent, abból probléma lett volna. Egyedül fent unatkozott, hát a rendelkezésre álló időben szépen komótosan csillogósra kefélte a tartót. De nem fért a fejébe a dolog.
Szerintem itt van a probléma. A munkafázishoz ugyanilyenek mifelénk is az előírt munkaidők, csak ha a munkás úgygondolja, hogy egytizede is elég, akkor elég. A maradék időben meg lehet cigarettázni, dumcsizni, esetleg elugorni egy sörre, vagy nemes egyszerűséggel hamarébb hazamenni. És nincsd az az atyaúristen aki azt mondja neki, hogy nem. Inkább az van: "Józsi tartsd a kéményt, én addig felveszem a pénzt".