SÍk Sándor - Ü z e n e t

 

 

Földön túlról üzen az űr.
A földön zúg a földi zűr.

 

Túlon túlról beszél a hit.
Az ember hordja átkait.

 

Zsong a tudomány méhkasa.
Embernek ember farkasa.

 

Kikből a kegyelem csorog,
Papok, poéták, piktorok,

 

Embernyi ember vagytok-e?
Embernyomokat hagytok-e?

 

Csak kérdezek, kérdezgetek,
De halvány hangom reszketeg.

 

Hisz én vagyok első személy,
A kérdés éle engem ér.

 

Nem mondhatom, mint kisgyerek:
,,Nem ér a nevem, emberek.'

'

Uram, te légy irgalmasom,
Mikor fejemre olvasom,

 

Mit mond nekem, s rólam neked
Az űrből hulló üzenet.