Vörösszárnyú keszeg

 

 

  A pontyfélék családjának tagja. Európa és Kis-Ázsia területén őshonos. Minden nagyobb folyó és állóvízen megtalálható. Legjobban a hínárral, vízinövényekkel benőtt sekély, iszapos, álló és lassú folyású területeket kedveli. Hazánkban az álló- és lassú folyású vizekben, csatornákban, holtágakban csapatosan él. Fontos tápláléka a ragadozó halaknak, köztük is a csukának, mellyel megegyezik élőhelye.

 

  Szép halacska.Teste zömök, kissé magas, oldalról lelapított, nagy és vastag kerekded pikkelyek borítják. Lassan növekedő, kis súlyt elérő hal. Az első évben 4-5, a 2. évben 8-10, a 3. évben 14–18 cm nagyságú. Jó táplálék-ellátottságú vizekben gyakoriak a 25 cm körüli egyedek is. Szája felfelé nyíló. A hasúszó első sugarai a hátúszóról húzott merőleges elé esnek, a hasvonal a hasúszók és a farok alatti úszó között éles. Háta grafitszürke, zöldes árnyalattal, oldala szennyessárga, hasa vajfehér. Úszói - kivéve a fiatal példányokét - élénkpirosak.  

 

Mindenevő faj. Férgeket, rovarlárvákat, alsórendű rákokat, vízinövényeket és azok törmelékeit, magvakat fogyaszt.

  Áprilisban, májusban 15-18 fokos hőmérsékleten ívik, a növényekkel borított részeken. A nőstény 100.000-150.000, 1,5 mm átmérőjű ikrát rak. Háromnyaras korában ivarérett. Gyorsan melegedő tavaszokon kereszteződhet közeli rokonával a bodorkával. Utódaik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik, valamint nagyobbra nőnek a két szülői fajnál.

  Horgászati jelentősége kicsi, csalihalként, finom szerelékes horgászok fogásában járulékhalként szerepel. Célzottan csak kevesen horgásznak rá egy-egy alkalommal. Úszós készséggel, apró horoggal, vékony zsinórral jól fogható élő csalik, kenyérbél, főtt búza segítségével. Nyáron kisebb szem konzervkukoricát is felvesz.