Ma délelőtt a Daru-dombra látogattam el. Ott időztem délután egy óráig, nem is bántam meg. A programok egy része már tavaly is volt, ezért ezeket nem részletezem. Az íjászbemutató nagyon tetszett, ezúttal, hogy így mondjam, az íjásziskola szerepelt, különböző korú gyerekek mutatták be a tudásukat. Meglepődtem, mert elég sok lány is volt köztük, viszont nem nevezhető stílustalannak, hiszen Sarolta fejedelemasszony is alighanem járatos volt benne. Szerepelt négy huszár, már meg sem lepődtem, hogy ezek közül három szintén nő volt. Volt szerencsém egy középkori torna klubhoz, nagyon tetszett a bemutatójuk. Láttam a kenyérszentelést, ha sorban állok, alighanem nekem is jut egy vekni, no de volt itthon, úgyhogy ezt elmulasztottam. A prédikációban úgyis a kenyér megbecsülésére intettek, siettem szót fogadni.

Megkóstoltam az ország tortáját, éspedig az Áfonyahercegnő fantázianevűt, nagyon finom volt.

Aztán egy ostorosbemutató nézegettem egy darabig, isten’bocsá, de legjobban a méltóságos külsejű, és remekül idomított szürkemarha, nevezetesen egy bika tetszett, bár mindkét szereplő mesterien bánt az ostorral.

Ami az emberi szereplőket illeti, ott legjobban egy ötven év körüli férfi tetszett, aki hálószövéssel és kötélfonással foglalkozott, mindkettőt be is mutatta. A kinézetele és a ruhája alapján nem volt nehéz elképzelnem, hogy már Árpád apánkat is ő segítette át a csepeli réven. Érdekes módon ott volt a Várban is, pont a jakutokkal szemben, csak akkor nem vettem észre. Az egyik faragóval mamutagyar elég jól össze is haverkodtak.

Most pár napig nem megyek sehová, és kulturálatlan akarok maradni, ez alól csak az olvasás a kivétel.