A sínszeges sínleerősítés nem szorítóhatású, ezért - hacsak a hőmérsékletváltozás nem extrém kicsi - illesztéses felépítményben használatos. A vmax ilyenkor korlátozott, de tehervonatok, vagy akár mellékvonali személyszállító járművek esetében, megfelelő lehet. Az illesztéses felépítménynek kétségkívül megvan az a kellemes tulajdonsága, hogy nagyon sok munkafolyamat végezhető futójavítás jelleggel, rövid vágányzárakkal. Kézi erővel, kisgépekkel. Rá lehet küldeni komolyabb gépláncot is, de gyakorlatilag bárhol abbahagyható, ami nagyon csábító akkor, ha olyan komoly a forgalom, hogy minden egyes vágányzár-tízpercért hisztizés és harcok folynak. Mellékvonali esetben persze ilyesmi nem lesz, de ott meg a finanszírozás szakadhat meg akárhol - viszont egy illesztéses, faaljas, sínszeges megoldás esetében ez könnyebben felvállalható: befejezed a 25 méteres vágánymező végén, aztán majd folytatod, ha lesz pénzed. Bár vannak olyan körülmények, amelyek megnehezítik az európai alkalmazást. Például, a sínszeges sínleerősítés különösen jól "fekszik" akkor, ha az alj puhafából (fenyő) készül: az anyag rugalmas, és egy előfúrt, majd impregnálószerrel kezelt furatba beütött sínszeg szinte nulla % valószínűséggel repeszti meg a fát. Csakhogy puhafát európai éghajlati viszonyok között kockázatos használni (farontó organizmusok miatt).

hm