Szerintem majdnem semmilyen mértékben nem áll meg az ókori Rómával kapcsolatos történeti párhuzam.

 

Mert: 

- nem egyetlen világhatalom fordult süllyedésbe, hanem számos meghatározó, egymással konkuráló világhatalmi tényező létezik, amelyeknek mind megvannak a saját hatalmas problémáik és persze potenciális lehetőségeik is a kiugrásra, a felülkerekedésre, vagy legalábbis a status quo valamilyen felforgatására

 

- az ókori Róma császárához fogható egyetlen jól körülírható uralkodói centrum hiányzik is, pláne a nyugati világban. Épp ezért nagyobb az esély, hogy nem egyszerre korcsosul és korhad el az egész

 

- az ún. barbár hordák ma semmik lennének egyes világhatalmi tényezők támogatása nélkül

 

- az ún. nyugati világ egésze nem szenved totális összeomlással fenyegető válságtól. Mind a nyugati életforma, mind pedig a nyugati világban kifejlődött gazdasági aktorok szerves kölcsönhatásban vannak elsősorban a távol-keleti és indiai folyamatokkal, jelenségekkel. S szerintem ennek megfelelően előbb várható, hogy az ezekben a térségekben korábban domináns vagy kizárólagos élet- és gazdasági formák megtermékenyítik az európai, amerikai világot és valamiféle kevercs alakul ki, minthogy egyszerűen összeomlik a nyugati világ.

 

 

A probléma inkább úgy egyszerűsíthető amolyan mérleghinta-szerű narratívára, hogy miközben Európa súlyos elöregedési válságban van, a világ tekintélyes része pedig túlnépesedési válsággal és a természeti erőforrások szűkösségének a problémájával egyszerre küzd, nem várható, hogy Európa a mostani etnikai összetételében hosszan megmarad. Ez így még lényegében egy viszonylag könnyedén áthidalható probléma volna, hisz Európa pótolhatja a munkaerejét külföldiekkel, és kész. 

 

Sajnos ez a modell azonban manapság van elbukóban. Egyfelől azért, mert a kulturális, vallási kötelékek sokkal erősebbek, mint gondolnánk. Ezt élik meg erősen pl. a németek. De hát azért is, mert valójában nem lehet a munkaerőpiacot megtervezni. Az igaz, hogy Ahmedre most szükség van az építkezésen, de 20 év múlva Ahmed 6 gyerekére biztosan nem lesz szükség sehol, pláne a kulturális különbségekkel súlyosbítva.

 

Merthogy a technológiai és gazdasági fejlődés nyomán egységnyi termék és pénz előállításához összehasonlíthatatlanul kevesebb munkaerőre van szükség, mint korábban, s ez egy állandó tendencia. 

 

Mi következik mindebből? 

Akárhogy forgatom, azt látom, hogy nem más, mint az, hogy az európaiak által berendezett életforma, miszerint kevesebben kevesebbet dolgozva többet keresnek, kiterjesztendő többekre.

 

Ha Ahmed azt látja, hogy neki sem kell többet gürcölni, mint a bennszülött Jensnek, s a gyerekeinek is jut annyi esély, mint Jens gyerekeinek, akkor a kulturális szakadék is csökken, nem pedig nő, s ezáltal nem válnak nagy tömegek radikalizálhatóak. De ez nem multikulturális megközelítést, hanem gazdasági nagyvonalúságot igényel elsősorban. Másodsorban pedig az oktatás, különösen a technológia központú oktatás irdatlan fejlesztésének az igényét.