Tegnap este szabadtérin voltunk Szegeden. Éjjel értünk haza, a táp még mindig a tányérjában volt. Erre öntöttem neki Royal-t rá, mert nem volt kedvem már Real Nature husit melegíteni neki. /Amúgy ajánlom a Real Nature-t...nekem most halas kacsás van, egész kacsaszívek is vannak benne, ez valóban nem nedvestáp, hanem HUSI/. Tehát: kapot Royal-t, éhes volt megette, de ebből a Platinumból párat még mindig meghagyott. De ismerem a kis gazembert, mi kényeztettük el. Finnyás is, hazudnék, ha azt mondanám, h nem, de mi is rásegítettünk. Amúgy az már fél siker, h már kezdi megszokni a kutyakajákat és nem néz rám kérdőn, h hol van a párizsis tésztám? :D Elolvastam a cikket, h mi van ha nem eszik a kutya....van benne igazság. Tudja, h imádjuk és megkap mindent. Fegyelmezve is van egyébként, tudja, h mit szabad és mit nem, de próbálkozik határokon túlmenni, olyan mint a gyerek. :D

A klímás lakásból ki sem mozdul, ha csak teheti, hiába van "SICC" veszély. Esténként is egyedül a béka izgatja föl, akkor is ha órákig vattát köpköd tőle. Tőle 10x nagyobb kutyákkal is összevakog, borzasztó kíváncsi és ha lehet mondani szinte abszolút nincs félelemérzete. Bárki is jön hozzánk, lépni nem hagyja, csak ha Őfelsége már megkapta  simogatást, a figyelmet. Ellenkező esetben elszalad bárki papucsával és bújócskázik papuccsal a szájában. Mi lesz ha gyerek lesz és nem ő lesz a középpontban?