Leírva nem találtam sehol, de tavalyi évben, mikor a jég szétvert mindent július elején, a sok-sok oltás után, azt láttam, hogy a megmaradtak megindultak, és ebből vontam le ezt a következtetést (ami mondjuk a csúcsdominanciából persze levezethető - legalábbis aki ezt tanulja - de nekem, mint hobbistának, nem volt egyértelmű). És idén már szépen alkalmaztam is a bizonytalan oltásaimon. Egy részében segített, de azért alapvetően az ilyenkor még kicsi oltásaim általában forradáshiányosak (ami meg részben az oltás hibájára vezethető vissza). Ha már az eső bezavart, van időm leírni, talán itt, vagy másik fórumon írta valaki az oltás eredésének hatékonyságának összetevőit. Idén elég nagy mintával dolgoztam a területeimen (kb. 500 saját és 300+segítséggel), május közepétől június közepéig készítettem a zöldbe-fás oltást, elején még ékoltással, később már csak héj alá oltással, a segítségem pedig egyszerű ferde vágásos párosítással. Mivel a technológia, az oltó, a módszer és a csapok azonosak voltak, így azt kell hogy mondjam, az eredés nagyon erősen függ a tőke kondíciójától. Az egyik területemen, ahol a tőkék nagyon jó állapotban vannak, 80% közeli volt a sikeresség, a másik helyen (ahol még tavaly hatalmas adag trágyát is adtam a földnek), talán ha az 50%-ot eléri. De a terület itt is jó, mert a tavaly tavaszi saját pótlások idén már 3-4 db, 1cm vastag, 2-3m-es hajtást hoztak.

Szóval a sikertelenség oka sokszor nem is az oltó, hanem a gyenge tőke, tehát mielőtt elkeseredtek, gondoljatok erre is ;-)

És az oltás módja is lényegtelen, csak pontosan legyen illesztve - mondjuk a héj alá oltást ezért szeretem, mert ott csak egy kellően vastag  alanyba egy hozzá illő vékonyat kell betenni, és a siker szinte borítékolható.