Sík Sándor

 

Járok a tengeren

 

Hajnalodik. Rózsás aranyban égnek 
A méltóságos messze tengerek. 
És jel támad a nagy vizek felett.

Onnan, ahol a hajnal ifjú csókja 
Végiglehelt a tenger tükörén: 
Valaki jön a vizeken felém.

Lépte alá a habok elsimulnak 
És úgy gügyögnek lábai körül, 
Mint kisdedének anya ha örül.

Ismerem jól: a Názáreti Jézus. 
Jön, az ünneplő nagyságos vizen. 
Minden titok a szemében pihen.

Jön és megáll és felém nyújtja karját: 
Nyújtsd a kezedet és gondolj nagyot. 
Ne légy kishitű. Bízzál: én vagyok.

És én lelépek zord kőtalpaimról, 
- Sodorja lelkem omló fergeteg - 
Megragadom a kinyújtott kezet.

Elindulok. A kezem a kezében. 
Ó emberek! Járok a Tengeren! 
Testvéreim, járok a Tengeren!

Alattam zúg a mélység messze titka, 
De mosolyognak hajnali habok, 
Jézus vezet: a mélység szólni fog.

Jézus vezet. Olyan egyszerű minden. 
Látok, látok: a mélység szólni fog, 
És enyém lesz az örvénylő Titok.

Allelúja, enyém lesz a Titok!