Megoldandó probléma

 

A legtöbb ember kihívásként, megoldandó problémaként tekint az életére. (Tényleg, már csak nagyon kevesen vagyunk, akik nem.:-))

Mindenki hülye?

Nem.

Egész egyszerűen (kulturálisan ugye, hogyan is másként), erre dresszírozunk minden újszülöttet – a saját ivadékainkat is. Tehetnek ők erről? Nem. A bipolusú (jellemzően vallási alapú maradvány) (gyökér)kultúrák ezt tudják. Ennyi volt az ember akkor, amikor (rendszertanilag, szerintünk is) állatnak minősültünk – amíg nem emberként definiáltuk magunkat.

Van valami gond ezzel?

Semmi.

Azóta?

Azóta, lényegében semmi nem változott. Csak az elérhető célok magassága - összege.

 

De mi ma, az ember?

Avagy, mi a mai ember (örökölten megoldatlan, örökös) problémája – (vélten felettes) célja?

Nagyon sajnálom, én kérek elnézést, de ez van: önmaga.

Le lehet vezetni ezt írott szavakkal (már annyian megtették!), vagy kódolva, sokkal rövidebben, hatékonyabban modellezni (tessék gyökér: itt van, melyik változót, milyen értékre akarod beállítani? szerinted?). De mindig lenne valaki (mondjuk egy messiás), aki egy általános, mindenkinek tetsző (a természeti, értsd: tőlünk független törvények értelmezési, valós tartományán kívül eső, azokat felülíró, tanultan öncélú létünk lényegét alátámasztó) kifogással állna elő.

És akkor?

És akkor annyi.

Persze hogy nem értjük.

Pillanat!?

És ha hozunk rá egy törvényt? Vagy ahányat csak akarunk! Na, erre mit lép a természet?:-)