Mintha ez a bolygó egyre inkább szakadékokkal szabdalt égitest lenne.

Szerencsés Károly – 2016.07.19. 04:10 

S most nem a mélységes tengeri árkokról, folyó vájta hatalmas kanyonokról, félelmetes morajlással mozduló tektonikus lemezekről beszélek. Sokkal inkább a köztünk, emberek közt egyre mélyülő szakadékokról. Nem is a szociális különbségekről, az anyagi lehetőségek elképesztő különbözőségeiről. Nem a földrajzi, klimatikus, gazdasági és egyéb eltérésekről. Még csak nem is a háborúkról, amelyekben ma együtt éljük a 21. század birodalmi manővereit az őskor törzsi népirtásainak rettenetével.

Hasonló szakadékok, amióta a civilizáció létezik, voltak. Sosem volt szinkron Európa és Amerika, Afrika és Ázsia között, de még Athén és Spárta között sem. De az egyes civilizációk szervesen fejlődtek, a generációk egymás tudására építettek, egymás teljesítményét tisztelték, meséiket, legendáikat továbbadták. Persze voltak vagdalkozások, minden múltat megtagadások, közülük a jakobinusokét – nagy szerencséjére a világnak – Napóleon terelte kordába. A másikat, a marxista kommunista világboldogítást nem lehetett kordába terelni, ha csak nem gondolja valaki, hogy Sztálin tette ezt meg a „modernizáció” jegyében… A kommunista uralom mély szakadékot vágott a Föld nevű bolygó felszínébe, s bár megbukott, mintha a szakadék még mindig ott tátongana mellettünk. Úgy tűnik, csak valami áttetsző vékony pallót fektettek le 1990 táján a szakadék fölé. Aki soha nem járt a szakadék szélén, nem is lát át a pallón, átsuhanva a schengeni határokon. De mi, akik itt éltünk, látjuk a mélységet. Nem csak képzeljük. Az akasztófákat, a lágereket, a megalázott emberek megfagyott tekintetét. Halljuk lentről a panaszos hangokat, a milliónyi áldozat sóhaját, halljuk a hazugságok szólamait, az átkokat. Ezek ma is sok arcról tépik le a mosolyt.

- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/61242/Attetszo_pallon#sthash.cDD2ge2g.dpuf