Akad néhány gondolatom még:

A mostani francia válogatott sokban emlékeztet a két évvel ezelőtti brazilra. A különbségek persze markánsak. Deschamps jobb edző, mint Scolari, a francia Neymar nem sérült meg menet közben, a mostani német válogatott pedig messze nem olyan jó, mint két éve. Közös vonás viszont, hogy egyik csapatnak sem volt igazi vezére. Pedig lehetett volna (braziloknál Kaká és/vagy Robinho, a franciáknál Ribéry és/vagy Benzema). Érdekes párhuzam  tehát, hogy mindkét esetben hiányoztak azok a rutinos, karizmatikus játékosok, akiknek a jelenléte kellett volna a végső sikerhez. Nyilvánvaló, hogy minden játékos külön történet (kiöregedés, kiégés, sérülékenység, összeférhetetlenség - teljesen jogos a távolmaradásuk), de a tragikus alapszituáció mégis közös. Főleg, ha Xavival, Lahmmal és Kloséval vetjük össze őket.

Érdekes, hogy a franciáknál a Platini-Tigana és a Zidane-Henry páros legenda lett válogatott színekben, a Papin-Cantona és a Ribéry-Benzema kettősöknek viszont ugyanez nem jött össze (persze a Real üdvöskéje elméletileg még visszatérhet a csúcsra). Pedig a képességek között nem volt olyan nagy különbség. A magyarázatot abban találnám meg, hogy a futballsikerekhez nemcsak játéktudás kell, hanem szív és ész is.