Ezt azért cáfolnám. A felekezetek pont nem tűrnek el semmiféle egyéni elképzelést. Kemény lelki terror  van a felekezetekben, aki eltér, az gyorsan kint találja magát a felekezetből. Egy muszlim felekezetben meg egyenest az életével játszik az, aki alakítani szeretné a felekezetét. Egyik felekezet sem a gondolkodó embereket szereti, hanem a feltétel nélküli engedelmeseket. Ezek a közösségek nem egyénben gondolkodnak, hanem az előírásokban, a hagyományban. Elvárás, hogy az egyén teljesen feladja saját identitását, ekkor válik a közösség részévé, egy bábbá. Nem megszabadul az igából (amit Jézus híredet), hanem igát vesz a nyakába. Ez az iga, ha nem képes időben megszabadulni onnét, meg fogja ölni.

Persze, mindenhol vannak szélsőségek. De a történelmi egyházak ma mát inkább karitatív munkájukkal tűnnek ki, nem a kiközösítésekkel. Igazából nem is rájuk illik leírásod, még a zsidókra sem, hiszen ott is lehet választani a sok irányzat között. Az egyén pedig a mai világban egyszerűen maradhat agnosztikus is, semmiféle bántalom nem éri, persze a kilépőkre a különféle szektákból ez nem vonatkozik. Az érdekes az, hogy mindenki másként értelmezi Jézus szavait és legtöbbször azokat, amelyeket el sem mondott.