Szemmel láthatóan a Jézusi tanítást preferálod.

 

Nos, akkor arra kérünk, hogy konkrétan mutass be nekünk példákat a saját életedből, hogy nálad ez miként valósul ez meg. Gondolom nem az általad jelzett "keresztény" szemlélettel élsz, azaz nem "vizet prédikálsz és bort iszol".

 

Nagyon várjuk ezeket, hogy tanulhassunk belőle. Még Péter is tanulhatna, aki azt mondta Jézusnak, hogy nem tagadja meg soha. De Jézus leintette, mondván, hogy mást fog cselekedni mint amit mond. Még az időpontot is behatárolta aznap éjszakára jelezvén, hogy ez a pirkadat megjelente előtt fog megtörténni (a pirkadat észleltekor a kakasok elkezdenek kukorékolni, néhány másodperces szünetekkel, s nem háromszor, hanem legalább harmincszor, vagy még többször). Azt is eltalálta, hogy a megtagadás háromszor fog megtörténni, s ez némi szünetekkel így is történt. Az éjszaka el is telt, és emiatt - pirkadat lévén - meg is szólalt a kakas. Nem a megtagadás miatt, hanem mert hajnalban ez a dolga. Megszólalt, és kukorékolt, kukorékolt, kukorékolt pár másodperces szünetekkel egyfolytában sokáig, míg meg nem unta.

 

Jézus örömhírt jött el közölni. S maga mondta, hogy nem az egészségeseknek van szükség az orvosra, hanem a betegeknek. Ezeknek a betegeknek közölte az örömhírt. Azt, hogy őnekik is van remény, noha bűnösök. Az Atya minden embert magához hív, csakhogy a bűnösök tudják, hogy vétkeztek, s ezért megítélik önmagukat, s hiába a hívás - nem képesek az Atyához menni. De bűneiket megbánván az önítéletük megszűnik, feltéve, hogy tudják: az Atya ezeket a bűnöket megbocsájtja, tehát az ítéletük hibás, és felesleges ezután. Az nem örömhír, hogy a bűntelenek (amik nincsenek is) majd bejutnak az atyához, a többi meg szenvedhet.

 

A keresztény gondolkodásban az ember szabadon dönt a cselekedeteiről. Ehhez értelmet is kapott. Értelem nélkül nincs szabad döntés, mindent az ösztönök irányítanak. Értelemmel beláthatjuk, hogy egy adott esetben mást is választhatok, mint amit az ösztöneim, az önzésem diktálna. Felismerhetem, hogy az ösztönöm elleni cselekedet - noha rossz számomra megtenni - mégis a jót eredményezi. Ekkor szabadon dönthetek, hogy nem állati módon az ösztöneimre hallgatok, hanem az értelmem szerint cselekszem. Ha ezt teszem, akkor a szeretet szerint élek. Ha mégsem, akkor vétkezem. Bármelyiket tehetem, ettől vagyok szabad. Azonban, ha nem az értelem szerinti jót teszem, akkor automatikusan megítélem magam olyannak, aki nem mehetne az Atyához. Ezt oldja fel Jézus az örömhírrel, s mindazzal amit tett.

 

Nem könnyű az önmagunk megítéléseitől megválni, bármennyire is annak ellenkezőjét gondoljuk. Ezért sokkal egyszerűbb a jót cselekedni, mint a rosszat választani, majd azt utólag megbánni. Ezért igyekeznek a keresztények inkább a jót tenni.

 

A keresztény tanítás felnőtteknek szól. Nem könnyű megérteni, és teljes egészében átlátni. Jézus sem pár napig volt ez ügyben köztünk. S rengeteg dolog csak utólag ugrott be az apostoloknak is, sőt az évszázadok alatt - bár tévutak is voltak bőven - még sokat fejlődött a megértése. Még ma sem vagyunk mindennel teljesen tisztában, de az biztos, hogy amit ma tudunk (és tanítanak) az sok mindenben teljesen más mint ami 100 évvel ezelőtt a köztudatban elterjedt róla.

 

Ma a papok már egészen másként hirdetnek mint akkor.

(Aki nem hiszi, az pl. hallgasson meg egy Pál Feri atya beszédet).