Wass Albert -  A csalogány

Már reszket a holdfény a lombos akácon,
Már esti homály ül a néma tanyán,
És bent a berekben, egy korhadó ágon
Már himnuszát zengi a kis csalogány.

Trillázva repül a magasba az ének,
Majd harsogva csattog a völgybe alá,
Ott fent lesik hangját az égi zenészek
És változnak villanó hold-arannyá.

És néha úgy peng, mint az éjben a hárfa,
Egy holdas ligetben, az ablak alatt.
És úgy zokog néha, mint télen az árva,
Ha fergeteg, orkán elébe szalad.

Már alszik a fészek a sűrű berekben,
Köd-pára lebeg fent a domb tetején.
S szép csalogánydalt az éjjeli csendben
Nem hallgatja más, csak a szellő meg én...

Ha ébred a hajnal az alvó ligetben,
S az éjszaka eltűnik árnyaival,
Úgy zengi utána repesve a lelkem:
,,Csak szépség zenéje az igazi dal!"