A sűrűség véges sajátidő alatt éri el a végtelen értéket, mind az Oppenheimer-Snyder, mind pedig az oszcilláló Belinsky-Khalatnikov-Lifshitz összeomlásban. Csak a végtelen távoli megfigyelő sajátidejében tart ez végtelen ideig. De hát ő már azt is végtelen hosszúnak, és fokozatosan láthatatlanná halványulónak érzékeli, amint egy kívülről bezuhanó tárgy megközelíti a horizontot, mert a tárgy véges sajátideje alatt visszainduló fény a megfigyelőhöz a maga végtelen hosszú sajátidejére szétkenve érkezik meg.

Az persze lehet, sőt valószínű, hogy valami eddig ismeretlen, és a relativitáselméleten túli folyamat még a tényleges végtelen elérése előtt megállítja. Ám nekem eszembe se jutna ilyenek kifundálásával próbálkozni, mert a olykor még a sokoldalúan kiérlelt és beigazolódott ismeretek megértése is meghaladja a képességeimet. Nyilván csak e biztos alapok elsajátítása után kezdhetném el áttanulmányozni a már ismert új próbálkozásokat is, majd belőlük okulva kereshetnék valami eredeti új eszmét. De minthogy ez annyira kívül esik a lehetőségeimen, a te elgondolásaidhoz se tudok hozzászólni. Többségükről azt se tudom, eszik, vagy isszák.