Kár hogy végül mégsem készült el... . De lehet hogy Bud ez után már öregnek érezte magát a pofonokhoz, hiszen a már elkészített Atyai pofonosztó c. filmben is 72 éves volt, lévén 1929-es születésű, e filmet pedig 2001-ben forgatták már! ((Mert hát ehhez egy bizonyos kondíció is kell hozzá, az pedig akármilyen öregen már nem úgy megy (menne), mint akárcsak pár évvel is fiatalabban... !))

Egyébként a film így sem maradt befejezetlen: akin segítenie kellett Don Vasari atyának, azok közül mindenkin tudott is segíteni (Lulut már a legelején ki tudta húzni a bajból, Maddalenán és Ninón pedig később, az atyát ezernyi nehézség elé állító maffia leleplezésekor, és végül megtörésekor). A végére tehát sikerül segítenie a bajbajutottakon, a városka életét megkeserítő maffiózók pedig mind börtönbe kerülnek!! Egyebek között a mondanivalója, hogy ilyen veszélyes bűnszervezeteket csak közös összefogással lehet megtörni (itt atya + rendőrfőfelügyelő + vizsgálóbíró + pártfogóbíró + a másik két atya, meg még 2-3 segítőkész ember), ill. hogy a bajbajutottakon mindig segíteni kell, emberségességből.

Ez a mondandó, miután Bud S. Dél-Olaszországi származású (Nápoly az Ő szülővárosa!), törvényszerűen meg kellett hogy fogalmazódjon egy olyan filmművészben, aki mindig csak a jó oldalon álló figurákat volt hajlandó megszemélyesíteni, és aki dél-olaszként éppen elég rossz példát láthatott a saját hazájában, ami a maffia elleni harc filmes formulájára inspirálhatta Őt. Szintén jó példa még erre a fiatalkori filmjei közül a négy részes Piedone-filmsorozat is. Ott is volt maffia, rugós kés, pisztolyok, rémalakok, nyomozók, segítségre szoruló bajbajutottak és/vagy áldozatok, stb., ..szóval abban is megvolt egy ilyen maffiafilm minden fontosabb kelléke. És még humorra is futotta belőle, mint hellyel-közzel (bár itt ritkábban) itt is... .

Bár ebben a filmben is elcsattan pár hatalmas pofon vagy jobb egyenes ((a film elején Lulu kimentésekor a rugós késsel hadonászó maffiózó ellen ["Vigyázz, meg ne sértsd magad ezzel a vacakkal!!! :-))" , utána meg még ki is neveti a maffiózót, közben meg Lulut biztatgatva is, a szemébe nézve: "Lépj le tőlük: gyere... !;-)" a könnyedségével szinte egyenesen biztatóan sugallja a kislánynak, hogy milyen egyszerű is volt elbánni ezzel a rémalakkal]; és a vége előtt Vincenzo lebuktatásakor is)), ebben Ő inkább egy olyan figurát alakít, aki a dolgok mögé nézve, figyelmes leleményességgel és furfanggal nyomozva segít a főfelügyelőnek az igazságot kideríteni, ill. Ninót kihozni. Segít a nézőknek a dolgok mögé belelátni... !!!

Egy hiányérzetem van csak ezzel a filmmel kapcsolatban: miután csak a Kránitz Lajos által készített szinkront tudtam végignézni, míg a Papp János által elkészített szinkronos filmváltozatból csak a nyitójelenetet láthattam a YouTube-on, így nem igazán tudom összemérni, hogy a kettő közül melyik lehet a jobb. Bár, így, a nyitójelenet alapján, én a Kránitzos szinkront tartom jobbnak! De azért a Papp János-féle változat sem rossz, amikor a gazfickót lekicsinyíti "fiam"-nak ["Félreértettél, fiam!:-->... .."]. De nekem azért a Kránitzos változatban a gazfickó lekezelése még jobban a felszínre jön, mégpedig a rémalakot a kislány előtt nevetségessé tevő hangnem által ["Most már tényleg jobb lesz, ha elmegyünk!;-)" -- és eközben a szeme sarkéból neveti ki az eszméletlenül(!!) fekvő leütött gazfickót, majd egy röpke szemvillantással később pedig barátságosan és biztatóan rámosolyog és rákacsint a kislányra <--(...és ez eléggé rá is fér)], tehát ennek az egyszerre ironikus, könnyed, és barátságos hangnemnek a segítségével <--((és ez már sokban múlik a szinkronszínész képzelőerején, beleélő-erején, és improvizáló-képességén is!)).

De ha meglenne a Papp János-féle szinkronú film egészben, az még jobb viszonyítási alap lenne... . Tényleg, így egészben megvan valahol ez egy linken... ???