Emil, google-zd meg a Oppenheimer–Snyder-kollapszus kifejezést.
Ez egy model, amiben egy M tömegú gömbszimetrikus csillagot, nyomásmentes ideális folyadéknak (pornak) tekintünk.
Van egy hosszabb matematikai levezetés, de a lényeg az, hogy az M tömeget ki lehet fejezni úgy , hogy:
M= A x a3 x ρ - ahol :A: egy állandó, a kis :a: betű a skalárfaktor és :ρ: az ideális folyadék sűrűsége.
Mivel M állandó és az a skalárfaktor a kollapszus során elfogy, azaz nulla lessz, magyarán a test egy pontá zsugorodik, könnyű belátni, hogy abban pontban a sűrűség végtelen nagy lesz. Ezt jó rég kiszámították.
Közbe az eltelt idő alatt a csillagászok észrevették azt, hogy az összes 6 Naptömegnél nagyobb tömegű csillag fejlődésének végállapotát ez a model tökéletesen leírja.
Az összesből fekete lyuk lesz.
Ezeknek a fekete lyukaknak van egy határfelületük, amit eseményhorizontnak neveznek. Ami oda bekerűl, az nem jöhet ki soha.
Kb. ezt tudjuk róluk.
