Én itt a legegyszerűbb (nem forgó) Schwarzschild téridőre gondoltam. A realisztikusabb (forgó) Kerr téridő persze csak tengely-szimmetrikus. Egy igazi forgó csillag pedig még nem is tökéletesen tengely-szimmetrikus, így valószínűleg inkább az említett kaotikusan fluktuáló BKL összeomlás szerint tart a szingularitás felé. Amikor aztán egy ilyenbe egyre újabb és újabb anyag spirálozik be, akár másik fekete lyukak, akár csillagok vagy gázfelhők formájában, elképzelhető, hogy átmenetileg mennyire vad oszcillációk lépnek fel.