A szerbek az ultimátum 5. pontjára kitérő választ adtak, és a 6. pontját utasították el.

Az 5. pont közös osztrák-magyar-szerb vizsgálóbizottság felállítását javasolta, a 6. pont pedig az osztrák

magyar nyomozóhatóságok részvételét követelte a nyomozásban, akár szerb területen is. Ez utóbbira már volt precedens fordított helyzetben is, 1868-ban Magyarország engedélyezte, hogy a szerb hatóságok Magyarország területén folytassanak nyomozást a Mihály szerb fejedelem elleni merénylet kapcsán.

Az 5-ös pontot a szerbek azzal utasították el, csak akkor fogadhatják el, ha az megfelel a nemzetközi jog eljárásrendjének. Csakhogy akkor még nem voltak nemzetek feletti szervezetek, nem voltak nemzetközi jogszabályok, szóval a szerb válasz szimpla ködösítés volt.

Maga az ultimátumra adott válasz nem is Ausztriának szólt, sokkal inkább Szerbia barátainak, hogy megmutassa, hogy azt józan államférfiak alkották. Csakhogy a szerb fél úgy várta el a Monarchiától, hogy bizonyítsa a vádjait, hogy a nyomozáshoz semmiféle segítséget nem adott.

A másik baj az érveléseddel az, hogy Pasic július 25-én táviratban értesítette a szerb nagykövetségeket, hogy Belgrád teljes mértékben elfogadja Bécs ultimátumát, az összes pontot. Ám nem sokkal ezután megérkezett a hír Szentpétervárról, hogy az orosz minisztertanács július 24-i ülésén döntött arról, hogy Szerbiát mindenáron megvédik és Oroszország készen álla háborúra. Na ez volt az a pillanat, amikor megmerevedett a szerb álláspont, és elutasították az ultimátum két pontját.

Vak vagy ha nem látod az összefüggést az orosz háborús párt és a szerb válasz változása között.