Az áltrelben a téridő torzulásait csak a szabad tömegpontok követik minden további nélkül. Egy kiterjedt anyagi objektumban belső feszültségek ébrednek, s ennek következtében egy ilyen test a rugalmas erők nagyságától függő mértékben ellen tud állni.  Mert az áltrel téridő torzulásait a forrás energiaimpulzus tenzora okozza (a gyakorlati esetekben döntően a tömege), ami nyilván VÉGES NAGYSÁGÚ ENERGIÁT jelent.

  Ez gyökeresen más effektus, mint a specrelből ismerős tér- illetve idődilatáció, amit egyáltalán nem valami energia okoz, hanem a tér ill. az idő DEFINÍCIÓJÁNAK egy korábban nem is sejtett következménye. Ezért még az ideálisan merev mérőrudaknál és ideális óráknál is jelentkezik. Persze a specrel kontrakciói is valóságos jelenségek, nem mérési hibák, sokkal valóságosabbak, mint a specrel előtti önkényes hipotézis, hogy az ideális méterrudak hossza, és a távoli ideális órák járása független a hozzánk képest mért sebességüktől. A specrel felismerése tulajdonképpen egy eszmecsalódás felfedése, olyasmi, mint egy érzékcsalódás, például a perspektívatorzítás kimutatása. Mármint, hogy egy tárgy tőlünk elforduló oldala rövidebbnek látszik, de egyáltalán nem a szemünk hibájából.

Visszatérve az áltrel TÉRIDEJÉNEK energia okozta (vagyis gravitációs) torzulásaira: Ezekből a TÉR torzulásai egyáltalán nem hatnak egy ideálisan merev testre. Az például nem spagettizálódik a fekete lyukba zuhanás közben. De az egész TÉRIDŐ torzulása persze már hat rá is, más szóval gyorsul. Egy kevésbé merev konstrukció, mint egy torony, vagy valami "igen merev" mérőszalag, annyira torzul, amennyire azt a saját rugalmas energiái és a tér torzulását létrehozó energiák kiadják. Ők már spagettizálódnak az árapálytorzulás miatt. Egy radarhullám hossza pedig (hasonlóan az egymásól független szabad tömegpontok távolságához) pontosan követi a tér torzulását.

Ha nincs ideális merev mérőszalagunk, akkor legjobb a szabad hullámok hosszához mérni, mert azok legalább pontosan együtt torzulnak a térrel. És nem utolsó szempont, hogy sokkal nagyobb távolságokra is alkalmazhatók. De persze nem mindegy, hogyan használjuk őket. Mert ha mondjuk a fekete lyukak távolságának mérésénél a radarelvet akarnád alkalmazni, elég buta dolog lenne a jelek visszaérkezésére várni, aztán azt mondani, hogy azért nem jönnek, mert mind végtelen messze vannak. Miközben a mögülük érkező fények alapján és a gravitációs lencsehatás segítségével jól tudjuk, hogy hol vannak.