A mérlegnek azonban két serpenyője van. A homoszexuális ember beleerőltetheti magát egy hetero kapcsolatba a gyerek kedvéért és milyen egyéb következményei lesznek? A házastársába soha nem lesz szerelmes, de mivel a szerelemet keresi a lelkünk magától is valaki másba bele fog szeretni, ráadásul ha nem lép félre akkor mind érzelmileg mind testileg kielégületlen marad. Szerintem ez SOKKAL boldogtalanabbá tenné a legtöbb embert, magának, partnerének és valószínűleg a gyereknek is (hisz ez nem egy jól működő család az biztos) árt, azaz a te saját definíciód szerint bűnnek tekintendő, méghozzá nagyobbnak mintha boldog házasságban élne az általa választott partnerével.

 

Egyébként ne tegyünk úgy, mintha a szerelem, házasság és a szex egyetlen és legfőbb célja a gyereknemzés és -nevelés lenne, mert mind tudjuk hogy ez nem igaz. A homoszexuálisok nagyon is (sokkal jobban mint mi) tisztában vannak azzal, hogy miféle nehézségekkel kell együtt élniük. De nem tudnak mást tenni, mint a lehető legtöbbet kihozni abból, amilyen lapot osztott az élet.

 

 

"En nem hiszem, hogy emberek igy szuletnek. Ha ez igaz lenne, akkor igazsagtalan lenne."

Az is, a természetben nincs igazság. Az a baj, hogy a magadfajta empátiát nélkülöző embernek, aki ráadásul biszexuális beállítottságú nehéz megmagyarázni, hogy ez nem mindenkinek választás kérdése.

 

 

"En meg egyetlen boldog, kiegyensulyozott homoszexualissal nem talalkoztam"

Nem csoda hogy ritka, mivel egy olyan közegben kell felnőniük és élniük, amely bűnösnek bélyegzi őket, visszataszítónak tartja, megveti a legszentebb érzéseiket (a szerelmüket), egyszóval rettenetesen ellenségesek az emberek. Aztán csodálkozunk hogy nem kiegyensúlyozottak...

 

 

"Ezt csak talan majd akkor erted meg, ha eljutsz egy olyan pontra, ahol nagyon-nagyon szeretnel unokakat. Es nem lehet, mert a gyereked homoszexualis..."

Én nem vagyok annyira önző, hogy a saját boldogságomat a gyermekemé elé helyezzem.