Fesztiválon nem lehet komplett saját cuccal turnézni, mert nem megoldható.

Nem is kell amúgy, mert szinte a világ összes pontján rendelkezésre állnak ugyanazok a borzalmasan drága cuccok.

Jó, persze Nepálba, vagy Észak Koreába nyilván vinni kellene mindent,

de most Európáról és Amerikáról beszélünk főleg.

Ezeknél az 50-100 milliós cuccoknál sokkal fontosabb az, hogy hogyan vannak telepítve és beállítva,

mint az, hogy saját, vagy sem.

 

Az elterjedt gyakorlat manapság az, hogy viszik a saját keverőt és a saját embert, aki be van idomítva.

Van hogy a keverőember nem a legjobb, de az is gyakori, hogy a zenekar a gyagya és alapvető műszaki dolgokat nem

hajlandók elfogadni és hülyeséget csináltatnak az embereikkel.

Ilyenkor persze egy valóban jó hangmérnök küzdeni szokott, mert tudja, hogy igaza van,

de nyilván van az a pénz, amiért bárki befogja a száját.

Ez vezet aztán sokszor a rosszabb koncert, vagy épp stúdió megszólalásokhoz.

Sosem fogjuk pontosan megtudni, hogy mi és hogyan történik náluk,

de elég sok tapasztalatom van már ahhoz, hogy nagyjából el tudjam képzelni.

 

Az sem mindig szükséges amúgy, hogy saját keverőt hozzanak.

Amióta digit pultok vannak, elég ha bekérnek egy ugyanolyat, mint a saját és viszik az összes beállítást egy pendriveon.

Ma már soha nem a cuccon múlik a dolog ezen a szinten, hanem az embereken.

Ha valami rosszul szól, akkor ott valaki rossz döntéseket hoz.

Akár úgy, hogy nem megfelelő embereket választ, akár úgy, hogy ökörséget csináltat velük.

 

A Népstadionos Metallica számomra és sok más embernek is például borzalmas volt.

Az idióták úgy lőtték be a subokat, hogy a szemközti lelátón jó vastag legyen.

Emiatt lent a VIP szektorban semmit sem lehetett hallani egy 50Hz-es folyamatos búgáson kívül

és meg lehetett tőle bolondulni. Ezzel elefántot is lehet ölni, csak hogy érthető legyen a dolog.

Azon kívül pedig a lábdob trigger folyton kihagyott, mert szarul volt beállítva,
így a lábak véletlenszerűen szólaltak meg a sűrűbb részeknél. Totál amatőr munka.