Tivadar, a véletlen nem "a történések szabályozatlan lefolyása", hanem olyan esemény, ami nem követ semmilyen mintát. És a tudomány mai állása szerint úgy tűnik, hogy a mikrokozmosz parányi részecskéinek a legmélyén egy nagyon magas frekvenciájú rezgés ilyen véletlen, minta nélküli impulzusokkal táplálja a természeti valóságot.

És ez a véletlen rezgés nem rendezetlenséget okoz, hanem pont ellenkezőleg: a "végtelen szellemi hierarchia" ezzel a véletlenség-mezővel csempész valódi kreatív újdonságot a teremtés kibontakozásába.

És amikor a tudomány felismeri ennek a véletlenségnek a kreatív jelentőségét akár a kvantummechanikában, akár a genetikában, az nem "abszolutizálás", hanem ponthogy egy alázatos, tiszteletteljes hozzáállás a természeti valósághoz. Mert tiszteletben tartja azt, ahogy a valóság megmutatkozik a saját természete szerint, ahelyett, hogy öntelt módon az emberi vágyálmok és önértelmező fantazmagóriák önkényes szellemi fátylát vetítené ki rá.