Tudod, van Heltai Jenőnek egy olyan sora, hogy "mi ketten egymást meg nem értjük, nagyon sajnálom... (asszonyom)"   Szerintem ez nagyon illik ránk is. És levelezgethetünk itt évekig, soha nem fog összejönni semmi. Mi itt két teljesen eltérő síkon élünk és gondolkodunk, melyek nem egyeztethetők össze.

Én készséggel elismerem, hogy te, a magad síkján megpróbálsz korrekt és egyenes lenni, egészen a pimasz nyersséget is bevállalva olykor. S a magad szempontjából talán még helyesen is. 

 

Valószínűleg ez a gondolkodásmód a mindennapi életedben, a foglalkozásodban sikeres is, ezért napi megerősítést nyer ez a hozzáállás.  A tudomány iszonyatos ismeretanyagot halmoz fel valós és valótlan tételeinek folyamatos igazolására, sikeresen "államvallássá" erőltetvén azokat. A mindennapi közgondolkodásban gyakorlatilag nincs jelen a transzcendens, az "Isten", az alternatív gyógymódok is csak töredékben. A tömegek agyában kizárólag az általad is prezentált materiális jellegű érvelés és cáfolás  az elfogadott, a normális. Aki ezzel szembemegy, az nagy többségében csakis "vesztes" lehet. Hogy miért "nem adok információkat" neked a vitapartneremnek?  Lásd legelső találkozásunkat - te vita helyett kinevettél. Miről vitázzunk, ha valaki kiröhögi a másikat vita helyett?

 

Na,most egy ilyen netes vitában, amikor minden oldalról záporoznak a kérdések és a gyakran személyeskedő, kekec válaszok, az énfajtámnak triplán nehéz úgy válaszolnom, hogy az a tefajtádnak is megfeleljen.  (Már hallom is a válaszod: a világ csak egyféleképp van, aszerint kell  érvelni és cáfolni...   S az természetesen, a te világlátásod, hiszen a mindennapi élet ezt igazolja... ?)

Ez közöttünk az  ellentét fő forrása; te természetesnek veszed, hogy a te világlátásod, a kialakult (s a világban elfogadott) evidenciák mentén kell és lehet csak beszélgetni. De tudd, hogy ez nem így van.

 

Nos, én a viták hevében, számtalanszor elkövetem egyrészt a felületességet, mivelhogy a kijelentéseimet nem támasztom alá semmiféle szakirodalommal, "komoly" szakemberek nyilatkozatainak idézésével, stb.  Nem, én az ismereteimet mondom, amelyek persze lehetnek hibásak is olykor. De ettől még az enyémek, és lehet bennük lényegi igazság is, bármily hihetetlen ez számodra.  Én nem is kivánok megfelelni a világ aktuális trendijeinek. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy az élet hosszabb távon cáfolja a nagyképű tudományt.

 

Másrészt elkövetem az a luxust, hogy a mintegy 30 éves spirituális ismeretanyagomat (mely nem kizárólag egyetlen valláshoz, egyházhoz és templomhoz köthető) nem akarom (s nem is fogom!) minden vitapartneremmel elölről végigvezetni, végig elemezni, az ő ezirányú hiányosságaikat kipótolni. (Neked, csak neked ;)  elárulom, hogy magamnak sem jegyzem meg minden esetben, melyik bölcsesség, ezoterikus információ honnan, s kitől van - mert nem ez a lényeges).  Ezzel bevállalom, hogy adott esetenként, még egy ateista bibliaismerete is felülmúlhatja az enyémet. A fizikai törvényekről már nem is beszélve. De azért hidd el nekem, hogy az ismereteimet gondos válogatással, több irányból érkező, s azok egybevágóságot mutató infói alapján alakítom mindenkor. Felesleges energia- pocsékolásnak tartom, hogy nézeteimet ütköztessem a materialista világrendszer gondosan és speciálisan felépített, a transzcendenst-tagadó (=megsemmisíteni szándékozó), unalomig ismételt, "baromi szabatos" érvrendszereivel. Hidd el, én ezzel nem érzem magam "intellektuálisan megalázó" helyzetben - ez csupán a te beszűkült nézőpontodból látszik úgy. Mert  te erre törekszel a viták során.

 

Én felvállalom azt a borzasztó slendriánságot, hogy itt, így ebben a formában bizony követek el hibákat, melyekre aztán te és mások, ezzel a nagy, materialista hátterű, szigorú megközelítéssel remekül rá tudnak pirítani. De mint többször elmondtam, ez engem nem zavar, nem sért, csak mosolygok befelé. (Én is gondolkodtam hasonlóan, pár évtizeddel korábban. Aztán lassacskán "megjött az eszem"...)  Persze könnyű nekem, már nem járok el dolgozni emberek közé, nem kell naponta bizonyítanom a világnak, hogy normális vagyok, csak másképp gondolkodom.

 

P.S: majd rá fogsz jönni egyszer te is, az érzelem és az értelem örök csatáiban mindig az érzelem a győztes!   ;-))