Ma délelőtt a nyugdíjasklubbal együtt meglátogattam a Petőfi Irodalmi Múzeumot. Régen nem jártam arra, és kellemesen lepett meg néhány újítás. Például az, hogy egy képernyőn meg lehetett nézni a kis Petrovics Sándor iskolai tankönyveit. Amin komolyan meglepődtem, az volt, hogy a számtankönyv is latin nyelvű volt. Szerencsére legalább a műveleti jeleket megértettem, legalábbis nagyjából.

Az is némi galád vigyorra adott okot, hogy egykori tanítója szintén egykori nádpálcáját is kiállították, szerintem annak idején nem dísznek használták. Persze az is lehet, hogy csak a padot csapkodta vele.

Örültem, mert egy csomó fiatal, ileltve gyerek is volt látogatóban.

Egy helyen családi fotókat állítottak ki, ami legjobban megmaradt az emlékezetemben, az Csáth Géza apjának a fényképe volt, díszmagyarban. Ránéztem, és megállapítottam, hogy őt alighanem Jókai Mór találta ki.

Jó sok interaktív lehetőség volt, eggyel-kettővel éltem is.

Egy külön teremben mutatták be F. Győrffy Anna műveit, ő az a rajzoló, aki a Mosó Masa mosodáját illusztrálta, illetve a legtöbb Pöttyös Panni könyvet is. Rajzolt továbbá diafilmet is, de ami a legjobban tetszett, az egy öltöztetőköny volt. Olyasmi, mint az öltöztetőbaba, fiú és lánydivatban egyaránt volt. A könyvből kinyúlt a fej és a két lába. És ha a könyvet lapoztad, kéményseprőnek vagy matróznak ruházhattad fül s fiút, ráadásul nem csak a ruha elejét, de a hátát is lehetett látni. Ezt látva rögtön elöntött a sárga irigység, de sehogy nem tudtam hozzáférni.

Volt még sárkánykiállítás is, az sem volt érdektelen, de ennyi is elég.