Szia!

Egyáltalán nem sértő, amit írtál, csak teljesen más szemszögből értékeljük a Pv jelenséget. Engem, aki gyártás idejében már élt és már fel tudtam  fogni a dolgokat, a mai mérnöki tudatommal elbűvöl, az akkori tervezőknek és konstruktőröknek a megoldásai. Az akkor rendelkezésükre álló, jóformán semmiből ( ez nem a szakmai tudásukra vonatkozik, ami háború előtti képzés színvonala miatt, magasabb, mint a korosztályomé ) tudtak még ma is működőt produkálni. Gondold végig, a háború utáni újáépítés , a Szovjetuniónak történő hatalmas kártérítés törlesztése idején, milyen és mennyi anyag ált a rendelkezésükre, hogy vonatot készítsenek. Ezért tartom nagyra ezt a vonatot és azért örömmel látom, hogy ti gyűjtők is mindent megtesztek, hogy minél többet megőrizzetek belőlük. Az én értékelésem - és merem remélni, hogy rajtam kívül még sokaké - nem üzleti alapon áll. Bástya elvtársnak a Magyar Narancs  értékelésével értek egyet " kicsi is, sárga is, savanyú is, de a mienk." Szerintem ez teljesen fedi a Pénzverő vasútja iránti vonzalmunkat. Mi abban az időben játszottunk ezekkel és most ez iránti nosztalgiából vásárolunk készletet, amivel szeretnénk az unokáinknak ezt a vonzalmat átadni. A gyerek nem felejt és később vissza fog emlékezni arra, hogy mivel játszott a nagypapánál. Adott esetben felnőttként szinté vágyat érez arra, hogy valahonnan beszerezze. A gyűjtői szemszögből történő értékeléseddel egyet értek, mert a piac így működik a gyűjtőknél. Mi azonban ( vannak egy néhányan ezen az oldalon is ) nem vagyunk gyűjtők, csak nagypapák. Remélem ezek alapján megérted és elfogadod, hogy mit és miért írtam. Amúgy személy szerint nagyon büszke vagyok rátok gyűjtőkre és néhányatoknál élőben is látott gyűjteményeitekre. Gondolom, mire ti is a nagypapa korba értek, a mienkhez hasonlóan változik a szemléletek.

Üdv: Zoli