:-)))

 

      

 

 

HOVA TŰNTEK A HÚSVÉTI TOJÁSOK?

 

Ez aztán a kaland! Tojáskeresés az erdőben! Berta és Andris izgatottan szaladgáltak. Előkerültek a kis hátizsákok, anyu szendvicseket és teát készített, apu megnézte a térképet. Közel volt az erdő, nem kellett messzire menni. Berta máskor szívesen megállt virágot szedni, tobozt gyűjteni az út mellett, Andris pedig az összes fára megpróbált felmászni, de ma eszükbe se jutott efféle. Szedték a lábukat, hogy minél előbb odaérjenek a Tobozos rétre. Még annyi időre sem álltak meg, hogy anyu elővegye az almákat.

- Majd eszünk a réten – jelentették ki, és olyan gyorsan meneteltek, hogy anyu és apu alig tudták tartani velük a lépést.
Amint a rétre értek, kezdetét vette a lázas keresés. Minden kő mögé, minden bokor alá benéztek. Berta még a virágok leveleit is felhajtotta, hátha ott lapul az ajándék. De nem találtak semmit. Anyu és apu letelepedtek egy plédre, onnan figyelték, ahogy a két gyerek izgatottan szaladgál.
- Itt csillog valami! – kiáltott hirtelen Andris. Berta odaszaladt, de csalódottan látták, hogy csak egy üres, összegyűrt csokipapír árválkodik az ibolyák között.
- Lehet, hogy mégse hozott semmit a nyuszi? – kérdezte félénken Andris. - Nem hinném – rázta a fejét Berta. – De lehet, hogy itt járt előttünk más, és elvitte az ajándékainkat.
Andris sírva fakadt. Mi lesz most? Húsvéti ajándék nélkül kell hazamenni? Anyu vigasztalta a két elszontyolodott kutatót.
- Keresgéljetek még! Biztos nagyon eldugta a nyuszi az ajándékokat.
A gyerekek tovább folytatták a keresést, de hiába. A rét közepén álló nagy fenyőfák alatt egy újabb kupac letépett csokipapírra bukkantak.
-Valaki megette a mi csokinkat – szipogott Andris. Berta lógó orral bökött a távoli vadrózsa bokrok felé.
- Gyere, nézzük meg ott is! Bár szerintem semmit sem találunk...
Ahogy közelebb mentek, hallották, hogy a bokrok mögött halkan motyog valaki.
- Hm, hm. Mit csináljak? A mindenit ezeknek a mókusoknak! – hallatszott.
A két gyerek belesett a bokor mögé. Még a szájuk is tátva maradt a csodálkozástól. Egy mohos kövön selymes szőrű nyuszi ült fancsali képpel, mélyen a gondolataiba merülve. Ő motyogott. Észre sem vette a két leskelődő gyereket. Csak akkor ugrott nagyot, amikor Berta óvatosan megérintette a fülét.
- Te vagy a Húsvéti Nyuszi? – kérdezte Berta óvatosan. – Sehol sem találjuk az ajándékokat!
- Tudom, tudom – tárta szét mancsait a nyúl. – Hajnalban mindent elrendeztem, de mire ideértetek, az összes csokit felfalták a mókusok. Itt laknak a fenyőfa odvában.
- És most mi lesz velünk? – hajtotta le a fejét Andris.
- Ezen töröm én is a fejem – mondta a nyuszi. – Oda a meglepetés! De azért maradt a kosaramban még ajándék... Elfogadjátok így is?
- Persze! – vidult fel a két gyerek.
A nyuszi a bokor alól előhúzott egy hatalmas táskát. Beletúrt, és kihalászott négy szép hímes tojást, csoki nyulakat, bárányokat, csibéket, egy csomag hajcsatot és gumit, egy kisautót és egy nagy pöttyös labdát.
- Meg tudtok osztozni rajta? – kérdezte a nyúl.
- Igen! Köszönjük szépen! – kiáltotta csillogó szemmel Berta és Andris.
- Akkor jó. Viszlát jövőre! – búcsúzott a nyúl és elugrált.
- Gyerekek, hol vagytok? – hallatszott anyu hangja a réten.
- Jövünk már! – kiáltották a gyerekek, és boldogan vitték az ajándékaikat. Nagy örömmel kezdtek játszani. Aztán belakmároztak az otthonról hozott ennivalóból. Persze a csoki tojásokat is megkóstolták. Végül, indulás előtt Andris és Berta a nagy fenyőfa alá helyezte az utolsó megmaradt piros almát. Csak, hogy lássák a mókusok, hogy egyáltalán nem haragszanak rájuk.

 

Berg Judit

 

 

:-)))