részletek
"A nagy magyar elhárítás
A második Orbán-kormány hivatalba lépése, azaz 2010 előtt a terrorelhárítás a polgári elhárítás alá, azaz a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz (NBH) tartozott. Ez a szervezet felelt az ország belső biztonságáért, az ott dolgozók feladata volt felderíteni egyebek mellett a terrorszervezeteket is. Igaz, az NBH-n kívül a rendőrségnek is volt egy kvázi a terrorelhárításra szakosodott szerve. Ez volt az Nemzeti Nyomozó Irodán belül működő TEEO, vagyis a Terrorizmus és Extrémizmus Elleni Osztály, amelynek olyan ügyek jutottak osztályrészül, mint például a karlendítős Bácsfi Diána vagy a terrorizmussal meggyanúsított, majd később szabadon engedett budai fogorvos, Saleh Tayseer, aki emiatt aztán jól be is perelte az államot.
Amikor 2010 őszén megalakult a Terrorelhárítási Központ (TEK), aminek az élére Orbán Viktor egykori testőrét, a Fidesz volt biztonsági igazgatóját, Hajdu Jánost nevezték ki, akkor a terrorelhárítás az időközben Alkotmányvédelmi Hivatallá átnevezett Nemzetbiztonsági Hivataltól a TEK-hez került. Az új szervezet felé a külföldi partnerszolgálatok már a kezdetek kezdetén rettentő bizalmatlanok voltak és ez a bizalmatlanság valójában a mai napig nem változott. A bizalmatlanság oka elsősorban az, hogy a külföldi titkosszolgálatok a TEK-re, mint rendőri szervezetre, nem pedig titkosszolgálatra tekintenek. Már csak azért is, mert a TEK vezetőjének soha nem volt titkosszolgálati múltja.
Hajdu János a kilencvenes években „kommandós″ volt, amolyan rendőrségi elfogóember, akinek semmi köze nem volt a felderítéshez.
Márpedig amikor Orbán Viktornak köszönhetően Hajdu megkapta a TEK-et, akkor a szervezet vezetésébe egykori kollégáit tette. Akik anno szintén sikeres bevetésiek voltak, de akárcsak Hajdunak, nekik sem volt semmi közük sem a felderítéshez, sem a műveleti munkához. Az egykori kollégákból a TEK-nél egy csapásra osztályvezetők, főosztályvezetők lettek. Volt, aki régen alhadnagyként szerelt le, majd Hajdu csapatában már ezredesként reaktiválták.
A titkosszolgálatnál emiatt sokan okkal gondolhatták azt, hogy a konditeremben és lőtereken szocializálódott kommandósoknak lövésük sincsen a felderítéshez és a terrorelhárítás titkosszolgálati aspektusaihoz. Ezek a kritikák - bár nyilván egy részük irigységből is táplálkozott - egyáltalán nem voltak alaptalanok. A legutóbbi idők TEK-es ügyei is rávilágítanak arra, hogy
egy-egy munka során nem az elfogásnál, hanem a felderítésnél csúsznak be hibák.
Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy a politikai elvárás felülírja a szakmait, legalábbis a kommunikációban mindenképpen. Legutóbb például híre ment, hogy Orbán Viktort meg akarták ölni, és bár a történetnek több gyenge pontja is volt, volt olyan sajtótermék, amelyik ezt kész tényként hozta le. Csak hónapokkal később derült ki, hogy azért ez kissé távol állt a valóságtól.
A TEK helyzetét az sem könnyíti meg, hogy a rendőrség megyei elfogóemberei és a mezei nyomozók is rendszerint fújnak rájuk. Mégpedig azért, mert sokszor még a piti drogdílerekelfogásához is a TEK-et kérik fel, noha azt a munkát a megyeik is ugyanolyan jól el tudnák végezni. A TEK-kel kritikus rendőrök szerint azért veszik el tőlük ezeket a feladatokat, hogy az elfogási statisztikák alapján is igazolni tudják a terrorelhárítók létjogosultságát. A mezei rendőröket egy időben az is nagyon idegesítette, hogy az Orbánhoz közel álló Hajdu lényegében bármit kért, megkapott, legyen szó új autókról vagy éppen felszerelésről.
Részben ez a kivételezettség, részben a szakmai kiválasztás okozta a feszültséget a TEK és a rendőrség – valamint a TEK és az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai között. A rendőrség és a titkosszolgálatok hagyományosan sem szeretik egymással megosztani az információkat, és a TEK megjelenésével ez a rivalizálás csak tovább erősödött. Nem csoda, hogy Orbán Viktor most azt szeretné, hogy az információáramlás a szervezetek között legyen hatékonyabb.
A kérdés csak az, vannak-e egyáltalán érdemi információk. A terrorelhárítóknál 1200 ember dolgozik, ám ennek csak tíz százaléka felderítő.
Azaz nagyjából 120 ember vesz részt a humán hírszerzésben, felderítésben – miközben az Alkotmányvédelmi Hivatal érdemben a terrorelhárítással már nem foglalkozik. Az iménti szám pedig a TEK összlétszámához képest nem valami sok. Pedig a legtöbb szakértő szerint éppen a humán hírszerzést kellene erősíteni szerte a világban, önmagában a technika (telefonlehallgatás, internetfigyelés stb.) nem elég.
Jó példa erre az, ami Belgiumban történt: a terroristák eldobható telefonokat használtak, a párizsi merénylet egyik fő gyanúsítottja, Salah Abdeslam pedig úgy tudott bujkálni hónapokig, hogy szinte zavartalanul szervezhetett közben újabb terrorista sejtet. Ha a technológia mindenható lenne, akkor ezt nem tehette volna meg ilyen könnyedén.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a humán felderítésben a belgák és a franciák sem remekelnek, máskülönben nem tudnának a dzsihadisták olyan könnyen terroristákat toborozni a francia börtönökben.
De a felderítők létszáma csak a probléma egyik fele. Legalább ekkora baj az is, hogy
a TEK felderítőinek jó része korábban a rendőrségtől, és nem a titkosszolgálatoktól került át Hajduékhoz.
Ami azt is jelenti, hogy egy ilyen szakember, ilyen előélettel nem ahhoz ért, amihez egy titkosszolgának kell. A rendőrségen belül annak idején működő TEEO megszűnésekor ráadásul az osztály nagyjából harmada a titkosszolgálathoz került, és csak egy másik harmada ment a TEK-hez – a maradék pedig szétszéledt a privát szférában.+
