Azt tapasztaltam, hogy ami túléli az első telet, az már megmarad. Legalábbis nem miattam hal meg :D

Tavaly ősszel szép, hosszú, enyhe és nyirkos volt, igazi dugvány-éden, szinte mind megmaradt. Sajnos itt nem tudok rájuk pet-palackot rakni, mert a környék összes kutyája és kisgyereke felhívásnak veszi, (nekem ilyen problémákat is figyelembe kell venni ), úgyhogy az anyatermészetre bíztam őket, és csak levéllel takartam.

Hát a -11-et nem szerették, ott elfagyott kb. a fele. Aztán a mostani csapadékos tavaszban a maradéknak a fele is berohadt. Van, ami egy icipici föld alatti rügyből hajt ki. Tavaly még reméltem, hogy idén rekord-számú marad, de "csak" az átlag sikerült. 

Ahogy Ametiszt szokta mondani, türelmes kertész leszek, lesz ebből még bokor.

Azt meg, hogy nem tudok mindent úgy csinálni, mint a saját kertemben, hát, meg kell emészteni. Ha ez otthon lett volna, 90%ra tuti kihozom. Egy hónapja kb. felástam egy területet, amin eddig gaz se nőtt, itt a ház mellett, bevetettem virágmaggal, lett bele tulipánhagyma, kaptam bele elvirágzott jácintot, nárciszt, de tele kellett szurkálnom száraz ágakkal, hogy a Nép ne azon keresztül akarjon járkálni, mikor ott a járda. Na ez még nem esett le mindenkink, naponta több lábnyom is jelzi, hogy az emberek birkák.