A Különben dühbe jövünk még most is tetszik, talán, mert úgy csattannak el óriási pofonok, hogy valahogy mégsincs erőszakos hatása, talán az együgyű gengszter, talán a bohózatba illő pszichológusa miatt. Van viszont egy titkos kedvencem, éspedig Paganini, "a bérgyilkosok tündérujjú virtuóza". Csak harmadszorra vettem észre, hogy egész idő alatt egy szót sem szólt. Szerintem a történtek után vége lett a szakmai hírnevének. Azt is ekkor hallottam meg, milyen zenei motívum kíséri a lépteit.  

Jut eszembe: nem tudja valaki, mit énekelt a kórus?

További csodás jelenetsor az a motorkerékpáros lovagi torna, remek helyzetekkel.