Szia Ganz DMU!

Igazad van a litográfia egy olcsó nyomdatechnikai eljárást takar (a litos-kő és grafia-írás szavakból ered az elnevezés). Régen egy bányászott, speciális, porózus szerkezetű követ használtak a nyomdaiparban nyomódúcként többek között. Ez a porozusos kő magába szívta a festéket így volt alkalmas nyomatok készítésére. Minden egyes színhez külön nyomódúc kellett, amit egymás után nyomtak az adott lapra, vagy fémlemezre -pl. játékoknál a játékgyárak. A Lemezárugyári játékok festése készült pl. ezzel az eljárással a magyar játékok közül. Azt bizonyosan megmondani nem tudom, hogy a háború után is valóban kőből készült nyomódúcokat használtak -szerintem nem valószínű, de nem kizárt. Minden estere a magyar játékvasutak közül a lemezárugyár játékvonatai készültek ilyen festéssel, lásd Csengős mozdony, Hegyi vasút, Tolató mozdony, Rakodó vonat.

A Pénzverde ezzel szemben hagyományos festést alkalmazott nem litografálást. A feliratokat sablonokkal készítették, valószínűleg fújták a festéket. Ez időnként látszik is -ha nem illesztik szorosan a sablont a festeni kívánt alapra kicsit "ködös" a körvonala a feliratoknak. A sablonok használatát bizonyítják a betű típusok is mert azok a betűk amik zárt körvonalat alkotnak pl. P betű "teteje" meg vannak szakítva ha megnézed, ugyanis ki esne a sablonból a P betű közepét kitakaró darab a sablonból egyébként.

Üdv: R.